Hogyan lesz nemzetközi jogvita öregedő háborús bűnösök pereiből?

Ahogy arról korábban beszámoltam, Németország még decemberben keresetet (application) nyújtott be Olaszország ellen a Nemzetközi Bíróságon, nemzetközi jogba ütközőnek titulálva az olasz bíróságok második világháborús ügyekben Németországot kártérítésre kötelező joggyakorlatát.

A nemzetközi jog alapján minden országnak tiszteletben kell tartania a külföldi ország szuverenitását. Tehát egy bírósági eljárásban a külföldi országot ún. eljárási jogi mentesség illeti meg: ha ellene eljárást kezdeményeznek, a bíróságnak azt meg kell szüntetnie. Ezzel szemben az olasz legfelsőbb bíróság (Corte di Cassazione) elsőként a Ferrini ügyben úgy határozott, hogy az ún. ius cogens-be ütköző nemzetközi bűncselekmények esetén nem illeti meg mentesség Németországot (az ICJ előtt folyó eljárásról remek összefoglalót olvashatunk Francesco Moneta tollából).

Sőt! Az ún. Distomo ügyben hozott ítélete szerint görög károsultak is indíthatnak kártérítési eljárást Németország ellen olasz bíróságok előtt (talán egy új Alien Torts Claim Act scheme van születőben?).

Az eljárási mentesség megvonása azonban a nemzetközi jog jelenlegi állása szerint nem tűnik megalapozottnak; a nemzetközi szokásjog legjóindulatúbb feltételezés szerint is csak a formálódás állapotában van, ahogy erre Carlo Focarelli, elemezve az idevágó nemzetközi joggyakorlatot, oly kiválóan rámutat az American Journal of International Law januári számában.[1]

Németország így ír beadványában:

“After this judgment had been rendered, numerous other proceedings were instituted against Germany before Italian courts by persons who had also suffered injury as a consequence of the armed conflict. Germany is concerned that hundreds of additional cases may be brought against it”.

De hogy mik is ezek a további ügyek, ahhoz egy kis múltidézésre van szükség.

1994-ben az Erich Priebke[2] ügyében eljáró ügyész a római katonai ügyészség egyik elhagyatott szobájába tévedt, ahol egy faszekrényben második világháborús bűncselekményekről felvett tanúvallomásokat tartalmazó dokumentumokra bukkant. Ezt azóta is armadio della vergogna-nak, vagyis a szégyen szekrényének hívják (az eredeti olasz dokumentumok közül néhány itt hozzáférhető).

Egyszerre kinyílt Pandora szelencéje, és eljárások tucatjai indultak meg hajdani Wehrmacht és SS katonák ellen. 214 ügyből eddig 8-at zárt le a La Spezia-i katonai ügyészség, 14 pedig folyamatban van. A nyolcvanas éveikben járó elítélteket azonban Németország nem adta ki (lásd Grundgesetz § 16.) hanem nagy lassan büntetőeljárásokat kezdeményezett. Az Engel ügy egyik iskolapéldája a lomha német ügymenetnek (BGH 5 StR 115/03 - Beschluss vom 17. Juni 2004 (LG Hamburg).

S lám, Németországban tegnap ítélettel zárult az első (!) ilyen per a 90 éves Joseph Scheungraber ellen. 2006. szeptember már bűnösnek találta egy olasz bíróság, amit ügyvédje azonban csak így kommentált: “Sondergericht á la Freisler” utalva ezzel a náci népbíróság (Volksgerichtshof) hírhedt bírájára. Most azonban már a müncheni tartományi bíróság mondta ki bűnösnek 10 ember megölésében.

További ügyekről ezen a weboldalon lehet bővebben tájékozódni.

A Nemzetközi Bíróság közleménye szerint, Németországnak június 23-ig kellett benyújtania a részletes jogi véleményét tartalmazó memorial-t, Olaszországnak pedig december 23-ig teheti meg észrevételeit (counter-memorial).

---

[1] Carlo Focarelli: Federal Republic of Germany v. Giovanni Mantelli and Others - Italian Court of Cassation opinion on foreign sovereign immunity in cases of civil liability for international crimes. AJIL, 1 (2009) pp. 122-132.

[2] A római katonai bíróság által 1997. július 22-én meghozott ítélet innen tölthető le olasz nyelven (Rassegna della Giustizia Militare, 1999). 2001. április 5-én az Európai Emberi Jogi Bíróság elutasította Priebke jogorvoslati kérelmét. (Priebke v. Italy, Application No. 48799/99 ítélet franciául itt férhető hozzá)