Biszku Bélával szemben nem a mai szavai miatt, hanem korabeli tettei alapján lenne szükséges eljárni

Ma délelőtti hírek szerint az ügyészség vádat emelt Biszku Béla ellen a „nemzeti szocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása” miatt. A sajtóközlemény szerint azért, mert Biszku Béla egy vele augusztus 4-én készült TV-interjúban az 1956-ot követő perekre vonatkozó kérdésekre olyan válaszokat adott „amelyből úgy tűnt, hogy jelentéktelennek tartja ezeket a bűnöket”.

Ahogy Kenedi János történész fogalmazott: az ’56-os megtorlásnak Biszku Béla az egyik támasza és talpköve volt.

Ezért Biszku Bélával szemben nem a mai szavai miatt, hanem korabeli tettei alapján lenne szükség eljárni.

Biszku Béla az 1956-os pereket levezénylő, felügyelő, irányító grémiumok tagja, az elnyomó apparátus egyik vezető személyisége, a megtorlásokban betöltött szerepe dokumentált. Biszku Béla 1958-ban egy általa aláírt titkos utasításban így fogalmaz:

„Az elért eredmények mellett alapvető hibaként kell megállapítani, hogy az eltelt idő alatt e szervek nem tudták az ellenforradalom itthon maradt fő vezető erőit maradéktalanul megsemmisíteni, a minőséget a mennyiséggel pótolták.”

Az ügyészségnek alkotmányos kötelessége, hogy hivatalból eljárva minden lehetséges belső és nemzetközi jogi eszközt felhasználjon Biszku Béla tetteinek legkimerítőbb feltárására és lehetőség szerinti büntetőjogi felelősségre vonására.

Ennek ellenére az ügyészi szervek október vége óta érdemi indokolást nem tartalmazó határozatok sorában utasítják el azon beadványaimat, amelyekben arra kérem őket, hogy érdemben és behatóan vizsgálják meg az általam felvetett emberiesség elleni bűncselekmény (crimes against humanity) alkalmazhatóságát. A Legfőbb Ügyészség formai okokra hivatkozva nem hajlandó érdemben elbírálni a beadványomat, ez ellen a héten ismételten panasszal fogok élni.

Mivel tudomásom szerint az ügyészség hivatalból sem vizsgálódik, a bűnüldöző hatóságok inaktivitására tekintettel január elején felkértem - az ironikus módon épp most felszámolásra ítélt - 1956-os Intézetet és a korszakot kutató más neves történészeket, hogy segítsenek összegyűjteni a megtorlások során keletkezett és Biszku Bélához köthető archív dokumentumokat és jegyzőkönyveket.

Igazolási kérelem és panasz a Legfőbb Ügyészség Biszku Béla és mások ügyében hozott elutasító döntése ellen

Összefoglaló

Tegnap délután e-mailben igazolási kérelemmel éltem a Legfőbb Ügyészség január 3-án postázott azon döntése ellen, amely elkésettségre hivatkozva érdemi vizsgálat nélkül elutasította a Fővárosi Főügyészség határozata ellen benyújtott panaszomat.

Ebben azt kértem, hogy adjon helyt az igazolási kérelmemnek és bírálja el érdemben a panaszomban felvetett jogi és ténybeli kérdéseket.

Az ügy elvi jelentőségére tekintettel a Legfőbb Ügyészség Nyomozás Felügyeleti és Vádelőkészítési Főosztály (nyfel@mku.hu) mellett, a Legfőbb Ügyész kabinetirodájának is (kabinet@mku.hu) elküldtem a beadványt.

Tekintettel arra, hogy az igazolási kérelemben felvetettek vita tárgyát képezik, intézkedtem, hogy - az e-mail mellett - Budapestről is postázásra kerüljön a beadvány.

A beadványról

A beadvány letölthető innen:

http://www.mediafire.com/?r5zqx0t8u92j0vl

Emlékeztetőül: a dr. Gáspár Katalin által jegyzett határozat szerint elkésett az e-mailen benyújtott panaszom, mivel az a határidő utolsó napján hivatali munkaidő után, 17:27-kor érkezett meg. Álláspontja szerint a telefaxon/e-mailen benyújtott iratoknak a határidő utolsó napján a hivatali munkaidő végéig (délután 4 óra) meg kell érkeznie az ügyészségre. Az 1 óra 27 perces késés miatt pedig el kellett utasítania a panaszomat.

A Legfőbb Ügyészség ezen érvelése alátámasztására egy legfelsőbb bírósági kollégiumi véleményt idézett (2007/4. BK vélemény).

A határozat kiemeli, hogy a hatályos törvény - a jogosult kilétének megállapítására egyébként többnyire alkalmatlan - elektronikus úton beadott panaszt nem ismeri.

Az 13 oldalas igazolási kérelem tartalma:

Jogszabály: A büntetőeljárásról szóló törvény 64. § (4) bekezdése szerint: a határidő „a hivatali munkaidő végével jár le. Nem számít a határidő elmulasztásának, ha a beadványt a határidő utolsó napján postára adták.”

Az eldöntendő kérdés tehát az volt, hogy a telekommunikáció eszközök (fax, e-mail) révén eljuttatott beadványokra melyik szabály vonatkozik.

Az igazolási kérelemben elemzett joggyakorlat azt az értelmezést támasztja alá, miszerint elég, ha a faxon (analógia révén, e-mailen) továbbított beadványt a határidő utolsó napján elküldik. (lásd beadvány 9-17, 21. bek.)

Fontos kihangsúlyozni, - s erről a Legfőbb Ügyészség elfelejt említést tenni döntésében -, hogy az ügyészség belső szabályzatai ismerik az elektronikus beadvány fogalmát, ám nem adnak iránymutatást arra nézve, hogy az ily módon beérkező beadványokat hogyan kell kezelni. (lásd beadvány 18-20. bek.)

A Legfelsőbb Bíróság már 1997-ben a távirati feladással kapcsolatban kimondta, hogy

„Az élet túllépett azon a merev megközelítésen, mely szerint az írásbeli formának kizárólag a postára adott levél felel meg. A piacgazdaságra történő áttérés sokkal rugalmasabb szabályozást kíván [… s,] ez a változás az élet egyéb területeire, így a büntetőjog adminisztratív szabályainak értelmezésére is szükségszerűen kihat.”

(BH. 1997. 69, letölthető: http://www.mediafire.com/?z9bba0m6aee6h8e)

A Legfelsőbb Bíróság 2007/4. BK véleménye pedig feketén-fehéren kimondta, hogy a telefaxon elküldött beadványokra a táviratra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

2010 májusában a Fővárosi Ítélőtábla pedig épp a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség által képviseltekkel szemben azt az álláspontot foglalta el, hogy faxon beérkező fellebbezést elég. ha a határidő utolsó napján elküldik:

„A vádlott védője […] a fellebbezését 2008. év október hó 27.-én telefaxon küldte meg, ami a hivatali munkaidő lejárta után érkezett meg a bíróságra. [… ] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség álláspontja szerint ezért az I. r. vádlott védőjének a fellebbezése elkésett, […] így a vádlott védőjének a fellebbezését el kellett volna utasítani.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség által kifejtett állásponttal, mely szerint a fellebbezés elkésett a harmadfokú bíróság nem értett egyet. A 3 napos fellebbezési határidő ugyanis az I. r. vádlott védője tekintetében csak 2008. év október hó 27-én éjjel 24 órakor telt volna le, így a fellebbezése nem tekinthető elkésettnek, mert a kézbesítésre vonatkozóan a Be. 70. § (1) bekezdésének f./ pontja alapján, amely az elektronikus közszolgáltatásról szóló 2009. évi LII. törvénnyel került módosításra csak 2012. év január hó 1. napjától lép hatályba. Így a faxon küldött elektronikus kézbesítésről szóló hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó törvény nélkül a fellebbezési határidő csak az említett időpontban járt le, ezért a fellebbezés nem késett el.”

(Fővárosi Ítélőtábla, 3.Bhar.239/2009/6, http://www.mediafire.com/?6cvpo7gxxmxy3xw)

Sorozatos ügyészi határidő- sértések, ügyészi felvilágosítás hiánya, kioktatási kötelezettség elmulasztása, méltányos elbírálás

Az alábbiakra hivatkozva és a jogi érvelés mellett, kértem, hogy a kérelmemet a törvényben meghatározottak szerint méltányosan bírálják el.

Sorozatos ügyészi határidősértések (lásd beadvány 35-52. bek)

A különböző ügyészi szervek folyamatosan megsértették a törvényben előírt eljárási határidőket: eddig összesen 16 nap (!).

Az ügyészi határozatok meghozatala és a postázás között általában egy hét telik el, ami így effektíve kitolja a számukra nyitva álló eljárási határidőt. Emellett késve terjesztették fel (8 nap) azt a beadványomat, ami már eredetileg is meg volt a felettes ügyészi szervnél.

Jóhiszemű, az eljárási határidők betartására való törekvés

Az eljárás során végig e-mail kapcsolatot tartottam fent az ügy előadó ügyészével, dr. Golda Gáborral. Az első, októberi beadványomat e-mailen küldtem el, s ez akkor nem okozott problémát. November 15-én, a határidő lejárta előtt egy nappal ismét e-mailben fordultam hozzá és érdeklődtem, hogy megfelelő –e, ha a hozzá benyújtandó panaszomat a határidő utolsó napján éjfélig eljuttatom hozzá. Válaszában egyszerűen reprodukálta a fentebb már hivatkozott törvény szövegét.

Az e-mail előbb megérkezett, mint ha a beadványt postán feladtam volna

Az e-mailem 1 óra 27 perccel a hivatali munkaidő után, de több tíz órával, sőt valószínűleg napokkal korábban érkezett meg, mintha ha azt postán (Budapesten) feladattam volna hozzátartozóimmal.

Kioktatási kötelezett elmulasztása

A Legfőbb Ügyészség határozata elkésettség miatt utasította el panaszomat, de nem hívta fel a figyelmemet arra, hogy az elutasítás ellen igazolási kérelmet nyújthatok be. Ehelyett a rendelkező rész után a következő mondat szerepelt: „a határozatom ellen további jogorvoslatnak nincs helye”. Ennek hiánya miatt körülbelül egy-két napba telt, amíg megtaláltam a továbblépés lehetőségét.

"Az ügyészség reakciói megkerülték a lényegi kérdéseket" - Lattmann Tamás nemzetközi jogász

Lattmann Tamás, nemzetközi jogásszal készült TV-interjú letölthető innen:

A Rájátszás c. műsor 31:30-től:

http://www.utolag.com/Film100/Rajatszas_20110110.wmv

Az idézett mondat (34:05-nél)

Rádió interjúm a Biszku Béla és mások üggyel kapcsolatban

A ma reggel készült, bő 10 perces interjú meghallgatható itt:

http://www.lanchidradio.hu/files/gellert0110.mp3.

A Legfőbb Ügyészség elutasította a Biszku Béla és társai ügyben tett panaszt

Frissítés:

http://mandiner.hu/cikk/20110105_elutasitotta_a_legfobb_ugyeszseg_gellert_adam_panaszat

***

A Legfőbb Ügyészség 2010. december 17-én meghozott (december 22-én postázott) döntésével elutasította a Fővárosi Főügyészség feljelentést elutasító határozata elleni panaszomat (a Posta december 29-én kísérelte meg először a levél átadását, amit végül ma vettek át a nevemben).

Dr. Gáspár Katalin osztályvezető ügyész által jegyzett öt oldalas határozat az e-mailen benyújtott panaszomat elkésettnek tekintette, ezért nem foglalkozott az abban felvetettekkel.

Álláspontja szerint az e-mailen a határidő utolsó napján, 17:27-kor megérkezett beadvány elkésett, mert az a 16.00 órai hivatali munkaidő után érkezett meg az ügyészségre.

A Be. 64. § (4) bekezdése így szól: a határidő „a hivatali munkaidő végével jár le. Nem számít a határidő elmulasztásának, ha a beadványt a határidő utolsó napján postára adták.”

Az általam tévesnek ítélt elutasítás ellen a Be. alapján kérelemmel fogok élni.

Ami a tartalmat illeti, az ügyésznő hivatalból eljárva kiegészítette az elsőfokú elutasító határozat indokolását.

A Legfőbb Ügyészség határozata (kereshető pdf formátumban) letölthető innen: http://www.mediafire.com/?9hzi0kk0hb0y0oa

Emlékeztetőül: a november 16-án elküldött panaszomban azt kértem a Legfőbb Ügyészségtől, hogy

(i) helyezze hatályon kívül a Fővárosi Főügyészség feljelentést elutasító határozatát, mint megalapozatlan, az emberiesség elleni bűncselekmény (crimes against humanity) vonatkozásában érdemi indokolást nem tartalmazó határozatot,

(ii) rendeljen el nyomozást Biszku Bélával szemben,

valamint, hogy

(iii) hivatalból fontolja meg nyomozások elrendelését az 1956-os megtorlásokban résztvevő ismeretlen személyek ellen

I. A legfőbb ügyészségi határozatról:

Az ügyész az elkésett panasz folytán a sérelmezett határozatot hivatalból felülvizsgálva megállapitotta, hogy a Fővárosi Főügyészség törvényesen döntött a feljelentésnek elévülés címén - a Be. 174-a (1) bekezdésének d) pontjában foglaltak alapján - történő elutasitásáról.

Az eljáró ügyész a Fővárosi Főügyészség határozatának indokait az alábbiakkal tartotta szükségesnek kiegésziteni:

„A leírtak alapján a feljelentésben, s az annak elutasításáról hozott határozat indokolásában kifejtettektől eltérően a feljelentés tárgyává tett jogsértések nem csupán a háborús és az emberiség elleni büntettek elévülésének kizárásáról az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyülése által New Yorkban, az 1968. Évi november hó 26. napján elfogadott nemzetközi egyezmény I. Cikkének b) pontjában foglaltak. hanem az 1949. augusztus 12-én megkötött genfi egyezményekben definiált ,,súlyos jogsértések" tükrében is vizsgálandó.”

Az ügyész a határozat további részében (2.5 oldal) a genfi egyezmények alkalmazhatóságát vizsgálta, majd - senki által nem vitatottan- megállapította, hogy azok nem alkalmazhatóak a panaszomban felhozott esetekre.

A panaszban megfogalmazott kérdésekről, az emberiesség elleni bűncselekmény (crimes against humanity) alkalmazhatóságáról még csak említést sem tesz, nem hogy érdemben vizsgálná.

Összefoglalva megállapítható, hogy a Legfőbb Ügyészség határozata, a Fővárosi Főügyészség határozatához hasonlóan megalapozatlan, az érdemi indokolást kikerülő, azt egyáltalán nem tartalmazó döntés.

II.) Hangsúlyozva, hogy az ügyész olyan nemzetközi egyezményt hív fel, amelyre egyetlen beadványomban sem hivatkoztam (tudva, hogy az nem alkalmazható), a genfi egyezmények értelmezése körében több meglepő állítást is tett:

i)

„Annak tényéből, hogy az MSZMP KB Politikai Bizottsága több határozatában is előírta, hogy az ügyészség és az Igazságügyi Minisztérium gondoskodjék arról, hogy „a bűnös ellenforradalmárok méltó büntetésben részesüljenek” nem vonható le az a következtetés, hogy az akkor hatályos büntetőjogszabályok alapján eljáró jogalkalmazók tevékenysége azonos lenne a 147. Cikkben megfogalmazott azon súlyos jogsértéssel. amelyet az egyezmény rendelkezéseinek megfelelő szabályos és pártatlan eljárás alapján történô itélkezés jogától való megfosztás jelent.”

A ténybeli megállapításra hadd idézzem kiragadott példaként a 103/1958. számú, a büntetőpolitikánk egyes kérdéseiről címet viselő IM-BM-LÜ közös utasítást (aláíró többek között Biszku Béla):

„Az elért eredmények mellett alapvető hibaként kell megállapítani, hogy az eltelt idő alatt e szervek nem tudták az ellenforradalom itthonmaradt fő vezető erőit maradéktalanul megsemmisíteni, a minőséget a mennyiséggel pótolták”

ii) Az ügyésznő így folytatja:

„Konkrét eljárási szabálysértések megjelölése nélkül - amelyek a már emlitett súlyos jogsértéssel lennének azonosak - nem vonható le az a következtetés hogy az 1956 november 4-ét követően folytatott büntetőeljárások - köztük a feljelentésben említett büntetőeljárások - általában ellentétesek voltak a nemzetközi joggal. S hogy a jogalkalmazók, s a tevékenységukben valamilyen formában közreműködő személyek a nemzetközi jogba ütköző, el nem évülő bűncselekményeket követtek volna el.

Végul - s nem utolsó sorban - arra is szükséges rámutatni. hogy az akkori igazságszolgáltatással összefüggő, a 147. Cikkben említett valamennyi súlyos jogsértésre utaló konkrét adatok sem eredményezhetnék egyértelműen a nemzetközi jog által üldözött bűncselekmény megállapítását. ugyanis azok - a 147. Cikk értelmében - csak az egyezmény áital védett személyek sérelmére követhetők el. Ám az 5. Cikk szerint ’akit egyénileg oly indokolt gyanú terhel, hogy az állam biztonságára káros tevékenységet fejt ki, vagy ha megállapítást nyert, hogy tényleg ilyen tevékenységet folytat, az ilyen személy nem hivatkozhatik a jelen egyezmény által biztosított azokra a jogokra és kiváltsâgokra. amelyek ha azokat az ő érdekében gyakorolnák, az állam biztonságára hátrányt jelenthetnének’.”

A Legfőbb Ügyészség határozata ellen nincs helye jogorvoslatnak.