Összefoglaló
Tegnap délután e-mailben igazolási kérelemmel éltem a Legfőbb Ügyészség január 3-án postázott azon döntése ellen, amely elkésettségre hivatkozva érdemi vizsgálat nélkül elutasította a Fővárosi Főügyészség határozata ellen benyújtott panaszomat.
Ebben azt kértem, hogy adjon helyt az igazolási kérelmemnek és bírálja el érdemben a panaszomban felvetett jogi és ténybeli kérdéseket.
Az ügy elvi jelentőségére tekintettel a Legfőbb Ügyészség Nyomozás Felügyeleti és Vádelőkészítési Főosztály (nyfel@mku.hu) mellett, a Legfőbb Ügyész kabinetirodájának is (kabinet@mku.hu) elküldtem a beadványt.
Tekintettel arra, hogy az igazolási kérelemben felvetettek vita tárgyát képezik, intézkedtem, hogy - az e-mail mellett - Budapestről is postázásra kerüljön a beadvány.
A beadványról
A beadvány letölthető innen:
http://www.mediafire.com/?r5zqx0t8u92j0vl
Emlékeztetőül: a dr. Gáspár Katalin által jegyzett határozat szerint elkésett az e-mailen benyújtott panaszom, mivel az a határidő utolsó napján hivatali munkaidő után, 17:27-kor érkezett meg. Álláspontja szerint a telefaxon/e-mailen benyújtott iratoknak a határidő utolsó napján a hivatali munkaidő végéig (délután 4 óra) meg kell érkeznie az ügyészségre. Az 1 óra 27 perces késés miatt pedig el kellett utasítania a panaszomat.
A Legfőbb Ügyészség ezen érvelése alátámasztására egy legfelsőbb bírósági kollégiumi véleményt idézett (2007/4. BK vélemény).
A határozat kiemeli, hogy a hatályos törvény - a jogosult kilétének megállapítására egyébként többnyire alkalmatlan - elektronikus úton beadott panaszt nem ismeri.
Az 13 oldalas igazolási kérelem tartalma:
Jogszabály: A büntetőeljárásról szóló törvény 64. § (4) bekezdése szerint: a határidő „a hivatali munkaidő végével jár le. Nem számít a határidő elmulasztásának, ha a beadványt a határidő utolsó napján postára adták.”
Az eldöntendő kérdés tehát az volt, hogy a telekommunikáció eszközök (fax, e-mail) révén eljuttatott beadványokra melyik szabály vonatkozik.
Az igazolási kérelemben elemzett joggyakorlat azt az értelmezést támasztja alá, miszerint elég, ha a faxon (analógia révén, e-mailen) továbbított beadványt a határidő utolsó napján elküldik. (lásd beadvány 9-17, 21. bek.)
Fontos kihangsúlyozni, - s erről a Legfőbb Ügyészség elfelejt említést tenni döntésében -, hogy az ügyészség belső szabályzatai ismerik az elektronikus beadvány fogalmát, ám nem adnak iránymutatást arra nézve, hogy az ily módon beérkező beadványokat hogyan kell kezelni. (lásd beadvány 18-20. bek.)
A Legfelsőbb Bíróság már 1997-ben a távirati feladással kapcsolatban kimondta, hogy
„Az élet túllépett azon a merev megközelítésen, mely szerint az írásbeli formának kizárólag a postára adott levél felel meg. A piacgazdaságra történő áttérés sokkal rugalmasabb szabályozást kíván [… s,] ez a változás az élet egyéb területeire, így a büntetőjog adminisztratív szabályainak értelmezésére is szükségszerűen kihat.”
(BH. 1997. 69, letölthető: http://www.mediafire.com/?z9bba0m6aee6h8e)
A Legfelsőbb Bíróság 2007/4. BK véleménye pedig feketén-fehéren kimondta, hogy a telefaxon elküldött beadványokra a táviratra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
2010 májusában a Fővárosi Ítélőtábla pedig épp a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség által képviseltekkel szemben azt az álláspontot foglalta el, hogy faxon beérkező fellebbezést elég. ha a határidő utolsó napján elküldik:
„A vádlott védője […] a fellebbezését 2008. év október hó 27.-én telefaxon küldte meg, ami a hivatali munkaidő lejárta után érkezett meg a bíróságra. [… ] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség álláspontja szerint ezért az I. r. vádlott védőjének a fellebbezése elkésett, […] így a vádlott védőjének a fellebbezését el kellett volna utasítani.
A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség által kifejtett állásponttal, mely szerint a fellebbezés elkésett a harmadfokú bíróság nem értett egyet. A 3 napos fellebbezési határidő ugyanis az I. r. vádlott védője tekintetében csak 2008. év október hó 27-én éjjel 24 órakor telt volna le, így a fellebbezése nem tekinthető elkésettnek, mert a kézbesítésre vonatkozóan a Be. 70. § (1) bekezdésének f./ pontja alapján, amely az elektronikus közszolgáltatásról szóló 2009. évi LII. törvénnyel került módosításra csak 2012. év január hó 1. napjától lép hatályba. Így a faxon küldött elektronikus kézbesítésről szóló hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó törvény nélkül a fellebbezési határidő csak az említett időpontban járt le, ezért a fellebbezés nem késett el.”
(Fővárosi Ítélőtábla, 3.Bhar.239/2009/6, http://www.mediafire.com/?6cvpo7gxxmxy3xw)
Sorozatos ügyészi határidő- sértések, ügyészi felvilágosítás hiánya, kioktatási kötelezettség elmulasztása, méltányos elbírálás
Az alábbiakra hivatkozva és a jogi érvelés mellett, kértem, hogy a kérelmemet a törvényben meghatározottak szerint méltányosan bírálják el.
Sorozatos ügyészi határidősértések (lásd beadvány 35-52. bek)
A különböző ügyészi szervek folyamatosan megsértették a törvényben előírt eljárási határidőket: eddig összesen 16 nap (!).
Az ügyészi határozatok meghozatala és a postázás között általában egy hét telik el, ami így effektíve kitolja a számukra nyitva álló eljárási határidőt. Emellett késve terjesztették fel (8 nap) azt a beadványomat, ami már eredetileg is meg volt a felettes ügyészi szervnél.
Jóhiszemű, az eljárási határidők betartására való törekvés
Az eljárás során végig e-mail kapcsolatot tartottam fent az ügy előadó ügyészével, dr. Golda Gáborral. Az első, októberi beadványomat e-mailen küldtem el, s ez akkor nem okozott problémát. November 15-én, a határidő lejárta előtt egy nappal ismét e-mailben fordultam hozzá és érdeklődtem, hogy megfelelő –e, ha a hozzá benyújtandó panaszomat a határidő utolsó napján éjfélig eljuttatom hozzá. Válaszában egyszerűen reprodukálta a fentebb már hivatkozott törvény szövegét.
Az e-mail előbb megérkezett, mint ha a beadványt postán feladtam volna
Az e-mailem 1 óra 27 perccel a hivatali munkaidő után, de több tíz órával, sőt valószínűleg napokkal korábban érkezett meg, mintha ha azt postán (Budapesten) feladattam volna hozzátartozóimmal.
Kioktatási kötelezett elmulasztása
A Legfőbb Ügyészség határozata elkésettség miatt utasította el panaszomat, de nem hívta fel a figyelmemet arra, hogy az elutasítás ellen igazolási kérelmet nyújthatok be. Ehelyett a rendelkező rész után a következő mondat szerepelt: „a határozatom ellen további jogorvoslatnak nincs helye”. Ennek hiánya miatt körülbelül egy-két napba telt, amíg megtaláltam a továbblépés lehetőségét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése