készíti: Gellért Ádám
email/elérhetőség: gadam107@yahoo.com

“The only necessary for "evil" to triumph is for a few good men to do nothing”


2009. július 22., szerda

Beszámoló Hágából a Lukić ügy ítélethirdetéséről


85 tárgyalási nap után a Jugoszláv törvényszék hármas számú bírói tanácsa életfogytig tartó szabadságsvesztésre ítélte Milan Lukić-csot. Az elsőfokú ítélet szerint Milan Lukić, több más bűncselekmény mellett, vezető szerepet játszott 140 muzulmán nő és kisgyermek élve elégetésében, amit Robinson bíró a balkáni konfliktus egyik legborzasztóbb epizódjának nevezett (para 740).


A Pionirska utcai esetben a „Fehér Sasok” különítmény emberei először megfosztották a gyanútlan áldozatokat minden értéküktől, néhány nőt félrekísértek és megerőszakoltak; ezután mindannyiukat egy családi ház szobájába terelték, majd rájuk gyújtották a házat. A menekülni próbáló emberekkel a ház közül álló különítményesek végeztek.


A Bikavac esetben, tanulva előző rémtettükből, már elbarikádozták az összes kijáratot. A 70 emberből mindösszesen egy nő élte túl az infernót, ő is borzasztó égési sérülésekkel. Zehra Turjačan tanúvallomását kétszer is félbe kellett szakítani (para. 704.) 2008 őszén, mert a felidézett eseményektől rosszul lett. A felismerhetetlenségig összeégett és több tucat műtéten átesett asszony beszámolója alatt síri csönd honolt a tárgyalóteremben. A hallgatóság tagjai között többen is a könnyeikkel küszködtek. Nagyon megrázó élmény volt.


Ez volt a törvényszék utolsó olyan ügye, ahol a bűncselekmények fizikai elkövetői ültek a vádlottak padján. Az összes többi esetben magas rangú katonai vagy politikai vezetők ellen folynak eljárások. Az Argentínából kiadatott Lukić ügyét a 11bis szabály alapján megpróbálták egy bosznia-hercegovinai bíróság elé utalni, de a fellebbviteli tanács ezt nem engedélyezte (Decision on Milan Lukic's appeal regarding referral, para 21-27).


Sredoje és Milan Lukić (balról)

forrás: ICTY weboldal


Az ítélethirdetés másfél órás késéssel kezdődött. Robinson bíró nagyon gyorsan, 50 perc alatt olvasta az ítéletet. Milan Lukić heves fejrázással jelezte, hogy mennyire nem ért egyet a megállapított tényállással. A védelem ugyanis nem csak a tűzesetek megtörténtét kérdőjelezte meg, hanem azt is, hogy Lukić egyáltalán jelen volt a bűncselekmény helyszínén. A bíróság a vádlottak alibi védekezését elutasított, kihangsúlyozva, hogy a valótlan állításokért cserébe több tanút is lefizetettek.


A tanúk emlékezőképességét vitató szakértői megállapításokat a bíróság szintén elutasította; mintha magukévá tették volna az ügyészség perbeszédének egy részét:


“Recognition is an essential instinctual skill that enables us to quickly identify those who present a danger and those who provide safety. If there is any doubt in your mind as to the difference between these two skills, consider this simple exercise. Have each one of you and your staff write down on a piece of paper my height, my weight, my hair colour, age, eye colour without prior discussion. If you do, I'm confident that no two will be the same, even if I were to stand here while you wrote your descriptions, and in fact there might be broad discrepancies between the descriptions, despite having seen me for a period of nearly a year under the bright lights of this courtroom. Yet every day when I appear before you, you instantly recognise me, and if we encounter each other years from now, you will again recognise me. You will have no difficulty recognising me, but you may have difficulty correctly describing me.” (Closing Argument, Mr. Groome T. 7162-7163, 19 May 2009)

Dermot Groome ügyész urat kb 185 cm magasnak és 90 kilósnak saccolom:)


Az ügyvédek védőbeszéde után egyébként Milan Lukić egy személyes hangvételű levelet is felolvasott (május 20, T. 7222-7229), ami így kezdődött:


„Your Honours, listening in this courtroom to the Prosecution witnesses, frankly speaking, I was on the verge of a nervous breakdown. The nebulous things and lies that they said about me are completely unreasonable, especially given that they clearly indicate what the Prosecution is capable of doing. Throughout the Prosecution case, I had to take tranquilisers and painkillers because I could not stand the monstrous fabrications and lies similar to scenarios in horror movies. In order for you not to have a distorted picture of me, I decided to say a few words to you in order to tell you the truth about who I am and how I found myself in the war in 1992 in Visegrad. My purpose is to destroy the plan of the Prosecution.”


Vádlott-társát és unokatestvérét, Sredoje Lukić-csot 30 év börtönre ítélték bűnsegédi szerepéért. A hétfői ítélethirdetéskor Sredoje rezignáltan vette tudomásul a verdiktet. Egyébként látható volt mindkét ügyvédi csapaton, hogy enyhébb ítéletre számítottak.


Nincsenek megjegyzések: