Még a nyáron került a kezembe Adam Hochschild könyve: King Leopold’s Ghosts - A Story of Greed, Terror, and Heroism in Colonial Africa. A mű briliáns és olvasmányos krónikája Kongó XIX. század végi kizsákmányolásának, amely során több millió kongói vesztette életét.
Mark Twain 1905-ös szatirikus művében („King Leopold's Soliloquy” - A Defense of His Congo Rule) pedig a monologizáló Leopoldot teszi nevetség tárgyává.
S hogy milyen jelentőséggel bírnak ezen száz éves írások? Emlékeztetnek arra, hogy ha nem teszünk valamit, akkor a történelem kegyetlenül megismétli önmagát. A mellészereplők ugyan mások, de a szenvedő alany sajnos ismét ugyanaz: a kongói lakosság. Az országban található meg annyi feltárt vagy feltárásra váró természeti kincs ugyanis mintha átokként kísérné őket. A nemzetközi közösség pedig lanyhán vagy megkésve lép.
Tucatnyi felkelő csapat harcol a mérhetetlen gazdagságot nyújtó drágakő és arany lelőhelyek feletti hatalom megszerzéséért. Az eredmény elszomorító: tíz éve tartó szabad rablás, nők tízezreinek napi rendszerességgel történő megerőszakolása és szex-rabszolgaságban tartása, gyerekkatonák ezreinek katonasorba állítása, végtagok büntető jellegű csonkolása.
(Kép: Walter Astrada/AFP)
Egy kép vagy rövid klip hatása többszöröse a leírt szónak, így álljon itt egy rövid, de annál megrázóbb film az eseményekről (a honlapon található képre kattintva indul el).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése