Az Országgyűlés Emberi jogi kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága a 2011. október 26-ai ülésén megvitatta az emberiesség elleni bűncselekmények elévülhetetlenségéről szóló T/4714. számú törvényjavaslatot, és egyhangúlag támogatta általános vitára bocsátását (T/4714/2. számú bizottsági ajánlás).
2011. október 28., péntek
2011. október 25., kedd
Az Országgyűlés Alkotmányügyi bizottsága egyhangúlag támogatta a T/4714. sz törvényjavaslat általános vitára bocsátását
Az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsága a 2011. október 24-ei ülésén megvitatta az emberiesség elleni bűncselekmények elévülhetetlenségéről szóló T/4714. számú törvényjavaslatot, és egyhangúlag támogatta általános vitára bocsátását (T/4714/1. számú bizottsági ajánlás).
2011. október 19., szerda
T/4714. számú törvényjavaslat az emberiesség elleni bűncselekmények elévülhetetlenségéről
Gulyás Gergely képviselő úr ma reggel önálló képviselői indítvány formájában (T/4714. szám alatt) benyújtotta az emberiesség elleni bűncselekmények elévülhetetlenségéről szóló, az 1971. évi 1. számú törvényerejű rendelettel kihirdetett New York-i egyezmény végrehajtását célzó törvényjavaslatot.
A törvényjavaslat szövege letölthető az Országgyűlés honlapjáról.
2011. október 18., kedd
Az emberiesség elleni bűncselekmények elévülhetetlenségéről szóló javaslat hamarosan az Országgyűlés előtt
Ma délelőtt sajtótájékoztatón jelentette be Gulyás Gergely országgyűlési képviselő, hogy önálló képviselői indítványként - a frakció támogatásával - még a héten benyújtja az Országgyűlésnek az emberiesség elleni bűncselekmények elévülhetetlenségéről szóló javaslatomat.
Mint ismeretes, a törvényjavaslatot 2011. április 27-én juttattam el a parlamenti képviselőcsoportok vezetőihez.
A sajtótájékoztató teljes videó anyaga itt látható.
További részletek: interjú az M1 Este c. műsorában, egy hosszabb összeállítás az fn.hu-n és az Indexen.
2011. október 17., hétfő
Kőrösmező 1941 kutatócsoport a Holokauszt Emléközponton belül
A Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány kuratóriuma 2011 szeptemberében döntött arról, hogy szakmai támogatásáról biztosítja Gellért Ádám és Gellért János 2009 szeptembere óta folyó tudományos kutatását: http://hdke.hu/kutatoknak/korosmezo-1941
A két kutató két éve szisztematikusan gyűjti és rendszerezi az 1941-es kőrösmezői deportálással, a kamenyec-podolszkiji és az azt követő mészárlásokkal összefüggő hazai és külföldi levéltári anyagokat, illetve a magyar és nemzetközi szakirodalmat. A kutatás eredményeit a Holokauszt Emlékközpont honlapján nyilvánosságra hozó önálló kutatócsoport munkáját szakmailag Csősz László történész felügyeli.
A kutatócsoport célja, hogy egy történeti monográfia keretében a lehető legszélesebb dokumentumbázison mutassa be a deportálás történetét, beleértve annak előzményeit és utóhatásait. Ezen belül is kiemelten kezeli a kitoloncoltak névsorának összeállítását.
A kutatócsoport bemutatja a korabeli magyar állam különböző intézményeinek – a hadsereg vezérkarának, a kormánynak, a Kárpátaljai Területek Kormányzói Biztosának, az idegenrendészetnek – és tisztségviselőinek az 1941-es deportálásban játszott szerepét és motívumait. Részletesen megvizsgálja a kamenyec-podolszkiji és az életben maradt deportáltakat más helyeken megsemmisítő tömegmészárlások hátterét, lefolyását valamint összefüggését a Szovjetunió elleni német megsemmisítési háborúval.
A kutatócsoport ismerteti a halálra szántak egy részének, a magyar állam ellenakciói ellenére történt sikeres megmenekülését, valamint azokat a katonákat, ismert és névtelen embereket, akik segítettek a kitoloncoltakon.
A monográfia sikeres megírása érdekében a kutatócsoport aktívan bekapcsolódik a nemzetközi és hazai holokausztkutatásba, ennek érdekében felveszi a kapcsolatot a külföldi és hazai partner intézményekkel, kutatócsoportokkal és szervezetekkel.
A kutatócsoport a monográfiát illetve annak előtanulmányait szakmai vitára fogja bocsátani.
Aki a kutatócsoport munkáját bármilyen formában támogatni kívánja, az itt veheti fel velünk a kapcsolatot:
Email: korosmezo1941@hdke.huTelefon: +36-1-455-3313
Fax: +36-1-455-3399
2011. október 10., hétfő
Előadások a Kőrösmező-Kamenyec-Podolszkij konferencián (okt. 12-13)
A Wesley János Lelkészképző Főiskola 2011. október 12-13-án kétnapos kegyeleti, emlékező és tudományos konferenciát tart a Kőrösmező–Kamenyec-Podolszkij deportálás hetvenedik évfordulója alkalmával.
Az 1941-es deportálásokkal kapcsolatos monográfia elkészítésének egyik állomásaként két előadást is tartunk a konferencián.
Gellért Ádám (október 12, 16:50-17:25)
The National Central Alien Control Office and the Kőrösmező-Kameniec-Podolsky Deportations of July-August 1941, Abstract in English>>
Gellért János (csütörtök 10:00-10:35)
Fateful Days: a Reconstruction of the Mass Murder at Kameniec-Podolsky based on German Investigative Files, Abstract in English>>
A konferencia teljes programja letölthető innen.
2011. szeptember 13., kedd
Biszku 90
Panyi Szabolcs: Biszku 90: megint elfelejtették Bélát
Rajcsányi Gellért: Ilyen ország pedig nincs
http://mandiner.blog.hu/2011/09/13/biszku_90_ilyen_orszag_pedig_nincs_cclxxxvi
2011. augusztus 9., kedd
Bírósági ügyek ésszerű időn túli elintézése
Alkotmányjogászok által szerkesztett Így írnánk mi blogon egy továbbgondolásra érdemes cikk jelent meg a hatósági eljárásban fizetendő illetékekről. A szerzők többek között a következőket írták :
„Nincs olyan mechanizmus, ami a bírósági szakban a hatóság által elbukott eljárásokra tekintettel alkalmazna kiegyenlítést: az eljáró hatóság akkor is megtartja (az esetleg több tíz- vagy százezer forintos) szolgáltatási díját, ha elveszti az ügyféllel szemben a pert, és így a bírósági eljárás költsége is az államot terheli. A közigazgatási határozatok felülvizsgálatának illetékei tehát a bíróság mellett az alperes hatóság számára sem jelentenek ösztönzőt a jobb és gyorsabb munkára. […]
Véleményünk szerint azonban a mai illetékrendszer még e kereteken belül értékelve sem képes megfelelően motiválni a gazdaságos jogérvényesítést. Míg a kis értékű követeléseknél a kiszámíthatatlan jogalkalmazás, az ügyek elhúzódása és a gyakorlati ügyvédkényszer jelent komoly elrettentő erőt, addig a nagy értékű pereknél az illeték aránytalanul csekély mértéke mindig automatikus jogorvoslathoz és hosszú eljáráshoz vezet. Azt is kifejezetten kontraproduktívnak gondoljuk, hogy sem az egyes bíróságok, sem a hatóságok nem érdekeltek abban, hogy egy-egy eljárás lebonyolítása kevesebbe kerüljön az adófizetőknek, holott erre számos ösztönző lehetőség adódna.”
Az ügyek elhúzódása nem csak az ügyfeleknek és az eljáró bíróságoknak okoz plusz költségeket; extrém esetekben még a költségvetést is tovább terhelheti. A strasbourgi emberi jogi bíróság a magyar államot leggyakrabban az ügyek ésszerű időn túli elbírálása miatt marasztalja el.
Legutóbb például 3 millió forintjába (11.200 euró) került Magyarországnak az, hogy Kelemen Gábor úr építőközösségből történő (1989-es) kizárásának jogszerűségéről csak 16 év alatt döntöttek jogerősen a magyar bíróságok (Kelemen v. Hungary, Application no. 16033/06, 14 June 2011).
Újabb Magyarországot elmarasztaló strasbourgi döntés - 8.5 millió forintos kártérítés egy ír apának
A magyar államnak 20.000 eurós kártérítést és 12.000 euró eljárási költséget kell megfizetnie egy Párizsban élő ír apának, mert a magyar hatóságok nem jártak el kellő gyorsasággal az apa láthatási jogának érvényesítése során - döntött a strasbourgi bíróság még július végén (Shaw v. Hungary, Application No. 6457/09, 26 July 2011). Két hónapon belül ez a második ilyen ügy. Júniusban az emberi jogi bíróság szintén 20.000 eurós kártérítést ítélt meg egy magyar férfinak.
A Shaw ügyben a következőkben kellett döntenie a strasbourgi bíróságnak:
70. The main issue in the present case is the transfer abroad and illicit non-return of the applicant's child. The Court must accordingly examine whether, seen in the light of their international obligations arising in particular under the EC Regulation on the Recognition of Judgments and the Hague Convention, the domestic authorities made adequate and effective efforts to secure compliance with the applicant's right to the return of his child and the child's right to be reunited with her father (see Ignaccolo-Zenide, cited above, § 95).
A bíróságok túllépték a hathetes, kötelezően előírt elintézési határidőt:
71. In proceedings related to the return of a child, Article 11 § 3 of the EC Regulation on the Recognition of Judgments sets a clear obligation on the domestic courts to issue a judgment within six weeks after the application is lodged, unless exceptional circumstances arise. The Court points out that following the applicant's submission of a claim to the Pest Central District Court on
72. It is to be noted that the reason for the delay between the first- and the second-instance decision could partially be due to the five-week court vacation between 14 July and
A magyar hatóságok nem jártak el kellő gyorsasággal az eljárás során:
73. Further to this, and notwithstanding the authorities' efforts to locate the mother and the child following their disappearance (see paragraphs 23 to 32 above), the Court finds that those authorities failed to take adequate and effective measures for the enforcement of the return order prior to 29 July 2009. Almost eleven months passed between the delivery of the enforceable final judgment ordering the return of the child on
74. In addition, the Court observes that even though Ms K.O. was arrested on
76. Lastly, in the Court's view, the impugned situation was aggravated by the fact that more than three and a half years passed without the father being able to exercise his access rights. This was essentially due to the fact that the Hungarian authorities established lack of jurisdiction in the matter despite the existence of a final court decision, certified in accordance with Article 41 of the EC Regulation on Recognition of Judgments (see paragraphs 33 to 37 above).
2011. augusztus 8., hétfő
Útmutató családjogi ügyekben a média számára – Nagy Britannia
2011. júliusában jelent meg Adam Wolanski and Kate Wilson barristerek szerkesztésében a The Family Courts: Media Access & Reporting c. útmutató.
„There is no more difficult issue in family justice than the reporting of cases. There is a tension between concerns about “secret justice” and legitimate expectations of privacy and confidentiality for the family. Both standpoints are valid, and the question is whether they are irreconcilable. Against this background, and under the wise tutelage of the Lord Chief Justice, a group of lawyers and journalists, including representatives from both the print and broadcast media, have got together to talk to each other. As part of these discussions, they commissioned a paper which would set out a statement of the current state of the law in this most complex area.”
A rendkívül részletes tanulmány útmutatóul szolgálhatna itthon is.
Dante Isteni színjátéka, Grimm mesék és Mortal Combat – erőszakos számítógépes játékok ügye az amerikai legfelsőbb bíróság előtt
Az eldöntendő kérdés a következő volt:
Whether a California law imposing restrictions on violent video games comports with the First Amendment.
„the sale or rental of ’violent video games’ to minors, and requires their packaging to be labeled ’18.’ The Act covers games ’in which the range of options available to a player includes killing, maiming, dismembering, or sexually assaulting an image of a human being, if those acts are depicted’ in a manner that ’[a] reasonable person, considering the game as a whole, would find appeals to a deviant or morbid interest of minors,’ that is ’patently offensive to prevailing standards in the community as to what is suitable for minors,’ and that ’causes the game, as a whole, to lack serious literary, artistic, political, or scientific value for minors.’ §1746(d)(1)(A).
A szakasz megsértőjét 1000 dollárig terjedő pénzbüntetéssel lehetne sújtani.
Scalia bíró írta a többségi véleményt, amelyhez Kenedy, Ginsburg, Sotomayor és Kagan csatlakozott. Alito párhuzamos indokolással láta el a döntést, amelyhez Robert csatlakozott. Breyer és Thomas különvéleményt fogalmazott meg (a hivatkozott ún. slip opinion-on belül mindegyik bíró véleményét el lehet olvasni).
Scalia szerint a védendő érték szempontjából nincs különbség Dante és a Mortal Combat között.
„JUSTICE ALITO accuses us of pronouncing that playing violent video games “is not different in ‘kind’ ” from reading violent literature. Post, at 2. Well of course it is different in kind, but not in a way that causes the provision and viewing of violent video games, unlike the provision and reading of books, not to be expressive activity and hence not to enjoy First Amendment protection. Reading Dante is unquestionably more cultured and intellectually edifying than playing Mortal Kombat. But these cultural and intellectual differences are not constitutional ones. Crudely violent video games, tawdry TV shows, and cheap novels and magazines are no less forms of speech than The Divine Comedy, and restrictions upon them must survive strict scrutiny—a question to which we devote our attention in Part III, infra. Even if we can see in them “nothing of any possible value to society . . . , they are as much entitled to the protection of free speech as the best of literature.” Winters v. New York, 333 U. S. 507, 510 (1948).” Slip opinion, p. 9., fn 4.
Breyer szerint:
„California’s law imposes no more than a modest restriction on expression. The statute prevents no one from playing a video game, it prevents no adult from buying a video game, and it prevents no child or adolescent from obtaining a game provided a parent is willing to help. §1746.1(c). All it prevents is a child or adolescent from buying, without a parent’s assistance, a gruesomely vio lent video game of a kind that the industry itself tells us it wants to keep out of the hands of those under the age of 17. See Brief for Respondents 8. Nor is the statute, if upheld, likely to create a precedent that would adversely affect other media, say films, or videos, or books. A typical video game involves a significant amount of physical activity. See ante, at 13–14 (ALITO, J., concurring in judgment) (citing examples of the increasing interactivity of video game controllers). And pushing buttons that achieve an interactive, virtual form of target practice (using images of human beings as targets), while containing an expressive component, is not just like watching a typical movie. See infra, at 14.” Slip opinion, p. 10-11.
A döntés összefoglalója:
The Act does not comport with the First Amendment. Pp. 2–18.
(a) Video games qualify for First Amendment protection. Like protected books, plays, and movies, they communicate ideas through familiar literary devices and features distinctive to the medium. And “the basic principles of freedom of speech . . . do not vary” with a new and different communication medium. Joseph Burstyn, Inc. v. Wilson, 343 U. S. 495, 503. The most basic principle—that government lacks the power to restrict expression because of its message, ideas, subject matter, or content, Ashcroft v. American Civil Liberties Union, 535 U. S. 564, 573—is subject to a few limited exceptions for historically unprotected speech, such as obscenity, incitement, and fighting words. But a legislature cannot create new categories of unprotected speech simply by weighing the value of a particular category against its social costs and then punishing it if it fails the test. See United States v. Stevens, 559 U. S. ___, ___. […]
(b) Because the Act imposes a restriction on the content of protected speech, it is invalid unless California can demonstrate that it passes strict scrutiny, i.e., it is justified by a compelling government interest and is narrowly drawn to serve that interest. R. A. V. v. St. Paul, 505 U. S. 377, 395. California cannot meet that standard. Psychological studies purporting to show a connection between exposure to violent video games and harmful effects on children do not prove that such exposure causes minors to act aggressively. Any demonstrated effects are both small and indistinguishable from effects produced by other media. Since California has declined to restrict those other media, e.g., Saturday morning cartoons, its video-game regulation is wildly underinclusive, raising serious doubts about whether the State is pursuing the interest it invokes or is instead disfavoring a particular speaker or viewpoint. California also cannot show that the Act’s restrictions meet the alleged substantial need of parents who wish to restrict their children’s access to violent videos. The video-game industry’s voluntary rating system already accomplishes that to a large extent. Moreover, as a means of assisting parents the Act is greatly overinclusive, since not all of the children who are prohibited from purchasing violent video games have parents who disapprove of their doing so. The Act cannot satisfy strict scrutiny. Pp. 11–18. 556 F. 3d 950, affirmed.
Az Osama bin Laden elleni katonai akció részletei - minek minősül az al-Kaida vezér megölése a nemzetközi jog szerint?
A New Yorker legfrissebb számában Nicholas Schmidle mutatja be részletesen az Osama bin Laden elleni katonai akció megtervezését és végrehajtását.
A közel 9000 szavas Getting Bin Laden cikk érdekes olvasmány. Az akció nemzetközi jogi hátteréről Schabas professzor írt még korábban.
2011. augusztus 4., csütörtök
Történeti kutatás az elfeledett magyar holokausztról - kitoloncolások 1941 nyarán: HVG cikk és monográfia
Idén nyáron hetven éve (1941. július 12 – augusztus 10), hogy a magyar állam körülbelül 20.000 állampolgárságát igazolni nem tudó – akár évtizedek óta az anyaországban vagy Kárpátalján élő – zsidót és nemzsidót egy határmenti katonai gyűjtőtáborban összegyűjtött, majd teherautókon a magyar hadsereg által megszállt oroszországi hadműveleti területre szállított. A tikkasztó nyári melegben férfiak, nők, öregek és gyermekek ezrei vándoroltak élelem és szállás nélkül céltalanul a háború által pusztított kelet-galíciai területen. Az erdőkben, falvakban és az utak mentén menetelő csoportokat felfegyverkezett ukrán bandák fosztogatták és gyilkolták. A magyar pedig hatóságok annak ellenére, hogy minderről tudomásuk volt, minden lehetséges eszközzel akadályozták a visszatérésüket. Sőt, a kitoloncolásokat még a folyamatos német tiltakozás ellenére is folytatták.
A kamenyec-podolszkiji vérfürdőt 1941 őszén még legalább két másik követte, ahol szintén nagy számban lőtték agyon a nyári kitoloncolások még életben maradt áldozatait. Színhelyük a két kelet-galíciai város, Sztaniszlau és Kolomea volt.
Az ilyen borzasztó részleteket is tartalmazó, több ezer oldalra rúgó német ügyészségi iratokra annak a másfél éve tartó – magyar, német és osztrák levéltárakban folytatott – kutatásnak a során bukkantam kutatótárs édesapámmal, dr. Gellért Jánossal, amelynek célja az 1941-es kitoloncolások (magyar és német) történetét bemutató monográfia elkészítése.
Körülbelül 100.000-150.000 oldalnyi levéltári irat átnézésével, és egy publikálás előtt álló tanulmánnyal a hátunk mögött ültünk le beszélgetni az eseményekről Schweitzer Andrással, a HVG újságírójával/rovatszerkesztőjével.
A HVG- e heti számában megjelent (41-43. o.) évfordulós cikkről a HVG-online a következőket írja:
„A magyar hatóságok összegyűjtik és az országhatáron túlra szállítják a zsidókat, a németek pedig lemészárolják őket. Miképp a hitleri megszállás után 1944-ben, három évvel korábban is ez volt a forgatókönyv. Az egyik különbség, hogy 1941 július-augusztusában „csak” valamivel kevesebb mint 20 ezer embert deportáltak Magyarországról, egy másik, hogy 1941-ben a német hadvezetés is kérte-követelte, hogy a magyarok állítsák le a kitoloncolás-sorozatot.
Az akció legfeljebb csak részben irányult a „galiciánerek”, vagyis orosz és lengyel területekről beszivárgott zsidók ellen – téves tehát a történeti munkákban időnként ma is felbukkanó korabeli hivatalos szóhasználat. A Nyugat-Ukrajnába, a német és magyar megszállás alatt álló senki földjére kitett emberek jó része magyar anyanyelvű volt, és a Kárpát-medencében élt. Többségük – nők, férfiak, gyerekek, öregek – sorsa tarkólövés lett.
Igaz-e, hogy a Kamenyec-Podolszkijban 1941 augusztus végén lefolyt gyilkosságsorozatban – amely a második világháború első öt számjegyű tömegmészárlása volt – magyar fegyveresek is segédkeztek, ahogyan ezt egyes történeti források állítják? Miképp úszták meg a felelősségre vonást a tarkólövést végző gyilkosok, és hogyan menekült meg az ukrán banditák fogságából egy budapesti túlélő? Hová lettek az 1990-es években Magyarországon folyt ügyészségi eljárás iratanyagai?”
2011. július 28., csütörtök
Régmúlt bűnök felderítésének állami kötelezettsége - Katyń a strasbourgi emberi jogi bíróság előtt
A strasbourgi emberi jogi bíróság befogadta tizenöt katyńi áldozat hozzátartozójának az orosz állam elleni kérelmét. A kivégzettek rokonai azt sérelmezték beadványukban, hogy az orosz hatóságok nem folytattak le megfelelő és tényleges vizsgálatot szeretteik meggyilkolásának ügyében (Admissibility decision Janowiec and others v. Russia (application no.s 55508/07 & 29520/09). A bíróság joghatóságával kapcsolatban a következő fontos megállapítást tette:
101. The Court notes that the parties have acknowledged that it has no competence ratione temporis to examine the mass murder of Polish prisoners of war in 1940 from the standpoint of the substantive limb of Article 2 of the Convention. Accordingly, the Court will not have to examine this issue in the instant case. It is, however, in dispute whether or not this fact precludes the Court from taking cognisance of the applicants' complaint under the procedural limb of that provision concerning the allegedly inadequate character of the investigation in so far as it was conducted after the ratification date. The Court considers that the issue of temporal jurisdiction is so closely linked to the merits of the applicants' complaint under Article 2 that a joint examination of these matters would be more appropriate in the circumstances of the present case. Accordingly, it joins the Russian Government's objection as regards the Court's competence ratione temporis to the merits and, having found no other ground for declaring this complaint inadmissible, considers, in the light of the parties' submissions, that it raises serious issues of fact and law under the Convention, the determination of which requires an examination of the merits.
Az EJEB által kiadott sajtóközlemény a következőképp foglalja össze az ügyet:
The 12 men were police and army officers, an army doctor and a primary school headmaster. They were taken to Soviet-run camps and were then killed/presumed killed without trial, along with more than 21,000 others1, in April and May 1940, in
The investigations concerning the victims’ deaths were started in 1990. The criminal proceedings concerning the 12 men in question were discontinued however, because the men’s bodies were not identified during the latest investigations, even though they were listed as prisoners in the relevant camps at the relevant times and the bodies of a number of them had been identified during an exhumation in 1943. The applicants appealed unsuccessfully.
On 26 November 2010 the Russian Duma made a statement about the “Katyń tragedy”, in which it reiterated that the “mass extermination of Polish citizens on USSR territory during the Second World War” had been on Stalin’s orders and that it was necessary to continue “verifying the lists of victims, restoring the good names of those who perished in Katyń and other places, and uncovering the circumstances of the tragedy.”
The Court has declared admissible the applicants’ complaint, under Article 2 (right to life) of the European Convention on Human Rights, that the Russian authorities failed to carry out an adequate and effective criminal investigation into the circumstances leading to and surrounding the deaths of their relatives. However, it joined to its examination of the merits of the complaint the issue of temporal jurisdiction, in other words, whether the Court could examine the adequacy of an investigation into events which had occured before
The Court has also declared admissible the applicants’ complaint that the way the Russian authorities reacted to their requests and applications amounted to ill-treatment under Article 3 (prohibition of inhuman or degrading treatment) of the Convention.
2011. július 20., szerda
Először állapítja meg holland bíróság a holland állam felelősségét egy srebrenicai ügyben
A hágai fellebbviteli bíróság (Gerechtshof ’s-Gravenhage) háromfős bírói tanácsának július 5-i ítélete először állapította meg a holland állam felelősségét a Srebrenica környékén történt eseményekben való holland részvétel miatt. Az ítélet szerint a holland békefenntartóknak (Dutchbat) nem lett volna szabad kiszolgáltatniuk három muzulmán férfit a szerb fegyvereseknek, mert tudhatták, hogy azokat így veszélynek teszik ki.
Az ítélet (LJN: BR0132) holland nyelven itt olvasható.
A bíróság angol nyelvű összefoglalójából alapján pedig a főbb megállapítások:
“Among the refugees who had sought refuge to the compound was the family (father, mother and younger brother) of the interpreter of Dutchbat and the electrician of Dutchbat (wife and children). The brother of the interpreter and the electrician were sent by Dutchbat from the compound at the end of
First the Court of Appeal had to take a decision about the defence of the State that the Dutchbat military acted under the auspices of the UN and that the State, therefore, was not responsible for the actions of Dutchbat. The Court of Appeal has rejected this defence. The Court of Appeal judged that Dutchbat was acting under the command of the UN but that after the fall of Srebrenica an extraordinary situation had come into being in which the Dutch Government became more actively involved with Dutchbat and with the evacuation of the refugees. In view of this involvement the Court of Appeal judges that the State was responsible for the way Dutchbat treated the abovementioned Muslim men.
The Court is of the opinion that Dutchbat should not have sent the electrician and the interpreter’s brother from the compound and they had to have anticipated that the interpreter’s father would follow his son. Dutchbat had witnessed in the meanwhile more than one incident in which Bosnian Serbs had beaten up or killed male refugees outside the compound. Therefore, at the end of the afternoon of
The Court considered explicitly that its judgment in this case is exclusively related to the specific situation of these individuals. No judgment is given about the situation of the other refugees. The position of the other refugees, which differs in certain aspects from the case at hand, is not at issue in this procedure.”
Az ICTY volt börtönparancsnoka, Wikileaks, Milosevic, ameriaki nagykövetség
Karadžić és Šešelj hónapokkal ezelőtt eljárást kezdeményezését kérte (Criminal report against the former UN Detention Unit Commanding Officer Timothy McFadden, 27 January 2011) az ICTY volt börtönparancsnoka ellen a nemzetközi igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény elkövetése miatt. Szerintük a Wikileaks által kiszivárogtatott egyik diplomáciai irat alapján (lásd itt) McFadden bizalmas információkat árult el az amerikai követség munkatársainak Slobodan Milošević egészségi állapotáról, a tanácsadóival való viszonyáról és a feleségével folytatott beszélgetéseiről.
Az ICTY különleges tanácsa két nappal ezelőtt meghozott döntésében kifejtette (Decision on the initiation of contempt investigation), hogy míg a súlyosabb bűncselekmény nem forog fenn, addig az indiszkréciónak munkajogi következményei lehetnek:
9. The information allegedly revealed to government officials of the United States of America by Mr McFadden concerns Slobodan Milosevi6's personal preferences, private communications with his wife, views about his advisors, and information about his health. Having consulted the relevant Rules and Regulations, the Chamber is of the view that such information is to be treated confidentially by those persons having access to it. Furthermore, as a staff member of the Tribunal, Mr McFadden was under a duty not to share confidential information with any Government, entity, person or any other source. Accordingly, the Chamber finds that the information tends to show that Mr McFadden may have breached his duty not to disclose confidential information.
12. In the present case, the information allegedly revealed concerns three main categories: personal matters, information on Milosevi6's health, and Milosevic’s alleged views about his advisors. The specific information allegedly revealed to the United States Government in relation to personal matters, for example what type of books Milosevi6 liked to read or how often he spoke to his wife, is irrelevant to the judicial proceedings of the Tribunal. The category of health-related matters or that of an accused’s views about his advisors could have an impact on the judicial proceedings. The specific information allegedly revealed to the United States Government related to these categories, for example that despite Milosevic's public disdain for the amici curiae, his legal associates often liaised with them or that Milosevi6' s medical problems worsened under stress or that he refused certain recommendations by doctors, is of such general nature however that its disclosure is not of a kind that interferes with the Tribunal's administration of justice.
13. The Chamber stresses however that even though the alleged conduct does not fall within the ambit of Rule 77 of the Rules, it has carefully considered the matter and is cognizant that the alleged conduct may bring the institution of the International Tribunal into disrepute. Considering that Mr McFadden may have breached a duty, the Chamber clarifies that the mere fact that the alleged conduct does not fall within the ambit of Rule 77 does not exclude other remedies to address the matter. The matter can be dealt with pursuant to the UN Staff Rules and Regulations, by any internal measures to prevent repetition of such conduct, and/or by any external judicial or non-judicial measures. (emphases added)
2011. július 19., kedd
Egy titkosnak minősített bírósági határozat jogi érvelésének kiszivárogtatása az ICTY előtt - Carla del Ponte korábbi sajtófönökének ügye
Ahogy arról már beszámoltam, az ICTY különleges bírói tanácsa 7000 eurós pénzbüntetés megfizetésére kötelezte Florence Hartmann-t még 2009-ben. Carla del Ponte volt sajtófőnökét a nemzetközi igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény elkövetésében találták bűnösnek. Hartmann fellebbezett, ám az elsőfokú döntést a fellebbviteli tanács mai határozatával helyben hagyta.
Az ICTY sajtóközleményéből idézve:
"On 14 September 2009, the Trial Chamber found Hartmann guilty of disclosing the contents, purported effect, and confidential nature of two Appeals Chamber Decisions from the Prosecutor v. Slobodan Milošević case in a book and an article authored by her in 2007 and 2008, respectively. She was sentenced to pay a fine of 7,000 Euros, in two installments of 3,500 Euros each.
In dismissing Hartmann’s appeal, the Appeals Chamber held that “the confidential issuance of a decision by a Chamber constitutes an order for the non-disclosure of the information contained therein, and it is not for a party to decide which aspects of a confidential decision may be disclosed. This principle equally applies to third parties.” The Appeals Chamber emphasised, “The discretion as to whether the confidential status of a decision may be lifted in whole or in part belongs exclusively to a competent Chamber of the Tribunal with its intimate knowledge of all the facts, information, and circumstances surrounding the relevant case.”The Appeals Chamber concluded that “[a] court order remains in force until a Chamber decides otherwise” and that, in this specific case, “the content of both Decisions remained subject to an order of non-disclosure.”
The Appeals Chamber dismissed Hartmann’s appeal that the Tribunal had already made public the information which she was convicted for revealing to the public, holding that the confidential legal reasoning of the two decisions were never disclosed, nor any related confidential information. The Appeals Chamber stated, “The fact that the Milošević Trial Chamber had granted protective measures to the SDC materials was a matter of public record as early as 23 September 2004; however, Hartmann was not convicted for revealing this fact, the existence of the Appeal Decisions, or the law contained within them (which had been revealed by the President and the Appeals Chamber), but rather for revealing the confidential legal reasoning contained within those decisions.”
With respect to the alleged infringement of Hartmann’s right to freedom of expression as a journalist, the Appeals Chamber held that the restrictions contained in the two Appeals Decisions were within the ambit of Article 19 of the International Covenant on Civil and Political Rights (ICCPR), according to which the restriction must be provided by law and proportionately necessary to protect against the dissemination of confidential information. The Appeals Chamber held that the restrictions of the freedom of expression were provided by law because they were filed confidentially under protective measures pursuant to the Rules of the Tribunal. The Appeals Chamber further held that “restricting Hartmann’s freedom of expression in this manner was both proportionate and necessary because it protected the ‘public order’ by guarding against the dissemination of confidential information”.
A Nemzetközi Bíróság (ICJ) demilitarizált zóna létrehozására kötelezi Thaiföldet és Kambodzsát a Preah Vihear templom térségében
A Nemzetközi Bíróság egy kuriózumnak számító döntésében (provisional order) tegnap mindkét országot arra kötelezte (öt különvélemény, két nyilatkozat és egy párhuzamos indokolás mellett), hogy egy átmeneti demilitarizált zónát alakítsanak ki a vitatott területen. A határozat főbb megállapítása szerint:
61. Whereas the area of the Temple of Preah Vihear has been the scene of armed clashes between the Parties and whereas the Court has already found that such clashes may reoccur; whereas it is for the Court to ensure, in the context of these proceedings, that no irreparable damage is caused to persons or property in that area pending the delivery of its Judgment on the request for interpretation; whereas, moreover, in order to prevent irreparable damage from occurring, all armed forces should be provisionally excluded from a zone around the area of the Temple, without prejudice to the judgment which the Court will render on the request for interpretation submitted by Cambodia; and whereas, therefore, the Court considers it necessary, in order to protect the rights which are at issue in these proceedings, to define a zone which shall be kept provisionally free of all military personnel, without prejudice to normal administration, including the presence of non-military personnel necessary to ensure the security of persons and property;
63. Whereas both Parties, in order to comply with this Order, shall withdraw all military personnel currently present in the zone as thus defined; whereas both Parties shall refrain not only from any military presence within that provisional demilitarized zone, but also from any armed activity directed at the said zone.
Hozzáférés a fogvatartás alapjául szolgáló iratanyaghoz a szabadlábra helyezést követően - libanoni törvényszék fellebbviteli tanácsának döntése
A Libanoni Különleges Törvényszék fellebbviteli tanácsa mai határozatában több érdekes kérdésben döntött:
“The issues on appeal are:
(1) What is the nature of the right of access claimed by Mr. El Sayed to some or all of the investigatory materials in the three categories?
(2) Did the Pre-Trial Judge err in categorically excluding these three sets of documents from
disclosure to Mr. El Sayed?
(3) What relief if any should be ordered?
68. We conclude that the fact of detention for nearly four years, together with the acknowledgement made by the Prosecutor at the end of the period, demonstrate a real possibility that access to information is required to avoid an injustice, and that the interests in allowing the claim outweigh the costs of that course. But it should be permitted only to the extent required to enable Mr. El Sayed to make the claim he states in his application to the President, subject to appropriate conditions set by the Pre-Trial Judge Use for any other purpose would not be justified and would be improper.
87. We do not agree with the conclusions of the Trial Chamber of the ICC that „investigator's interview notes that are reflected in the witness statements,” and „screening notes ... [or] pre-interview assessments [that] are a stage precedent to an interview when a formal statement is taken,” constitute internal work product that need not be disclosed by the Prosecutor unless it includes exculpatory evidence not otherwise contained in material provided to the defence. This runs the risk that an investigator may sanitize the original account of the witness. That kind of conduct can be a major reason for miscarriage of justice. Both the Trial Chamber and the opposing party are entitled to know how the witness’s version has evolved.
88. We therefore disagree with the ICC Trial Chamber's conclusion in Lubanga that „all preliminary examination reports”, „investigator’s interview notes that are reflected in the witness statements or audio-video recording of the statement,” and “investigator’s subjective opinions or conclusions that are recorded in the investigator’s notes" may be exempted from disclosure.”
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)