Alkotmányjogászok által szerkesztett Így írnánk mi blogon egy továbbgondolásra érdemes cikk jelent meg a hatósági eljárásban fizetendő illetékekről. A szerzők többek között a következőket írták :
„Nincs olyan mechanizmus, ami a bírósági szakban a hatóság által elbukott eljárásokra tekintettel alkalmazna kiegyenlítést: az eljáró hatóság akkor is megtartja (az esetleg több tíz- vagy százezer forintos) szolgáltatási díját, ha elveszti az ügyféllel szemben a pert, és így a bírósági eljárás költsége is az államot terheli. A közigazgatási határozatok felülvizsgálatának illetékei tehát a bíróság mellett az alperes hatóság számára sem jelentenek ösztönzőt a jobb és gyorsabb munkára. […]
Véleményünk szerint azonban a mai illetékrendszer még e kereteken belül értékelve sem képes megfelelően motiválni a gazdaságos jogérvényesítést. Míg a kis értékű követeléseknél a kiszámíthatatlan jogalkalmazás, az ügyek elhúzódása és a gyakorlati ügyvédkényszer jelent komoly elrettentő erőt, addig a nagy értékű pereknél az illeték aránytalanul csekély mértéke mindig automatikus jogorvoslathoz és hosszú eljáráshoz vezet. Azt is kifejezetten kontraproduktívnak gondoljuk, hogy sem az egyes bíróságok, sem a hatóságok nem érdekeltek abban, hogy egy-egy eljárás lebonyolítása kevesebbe kerüljön az adófizetőknek, holott erre számos ösztönző lehetőség adódna.”
Az ügyek elhúzódása nem csak az ügyfeleknek és az eljáró bíróságoknak okoz plusz költségeket; extrém esetekben még a költségvetést is tovább terhelheti. A strasbourgi emberi jogi bíróság a magyar államot leggyakrabban az ügyek ésszerű időn túli elbírálása miatt marasztalja el.
Legutóbb például 3 millió forintjába (11.200 euró) került Magyarországnak az, hogy Kelemen Gábor úr építőközösségből történő (1989-es) kizárásának jogszerűségéről csak 16 év alatt döntöttek jogerősen a magyar bíróságok (Kelemen v. Hungary, Application no. 16033/06, 14 June 2011).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése