Kiss László alkotmánybíró Ungváry Krisztián történész ellen indított pótmagánvádas büntetőügye

Kiss László alkotmánybíró pótmagánvádlóként 2009. év február 26-án vádindítványt nyújtott be a bíróságra Ungváry Krisztián történésszel szemben és kérte, hogy a bíróság a terheltet hosszabb tartamú, próbaidőre felfüggesztett fogházbüntetésre és pénzmellékbüntetésre ítélje.

Pertörténet

Az Élet és Irodalom 2007. év május 18-án közölte Egy eljárás genezise: a Dialógus Pécsett címen Ungváry Krisztián írását. Kiss László az ÉS-nek is eljuttatott közleményében a cikk több megállapítását cáfolta. Ungváry Krisztián a Hír Tv 2007. május 26-i Kontraszt című műsorában a fenti tanulmány kapcsán, Gyurcsány Ferencnek a Dialógus-csoport elleni állambiztonsági eljárásban játszott szerepéről úgy nyilatkozott, hogy „a főszemetekhez képest ő még kevésbé volt szemét, de ő is a szemetek közé tartozott”. Az adott szövegösszefüggésben a „főszemét” kifejezés többek között Kiss Lászlóra is vonatkozott. Az ÉS-ben megjelent cikket Ungváry az Elhallgatott múlt című könyvének (recenzió itt és itt) egyik fejezetében bővített formában és a forrásokat tartalmazó lábjegyzetekkel közölte. A Hírszerzőnek adott interjúban (A terrorhoz nem kell diploma) pedig Kiss Lászlót „hangulatjelentéseket írogató volt párttitkárnak nevezte”.

A tényállás

Kiss László a cikk alábbi kitételeit találta sérelmesnek:

ʽa magyarországi ügynökbotrányok elfedik azt a tényt, hogy a legtöbb besúgás a Kádár-rendszerben nem az ügynökök, hanem az alkalmi, a társadalmi és a hivatalos kapcsolatok részéről érkezett… az állambiztonság a Dialógussal szemben csupán 8 ügynököt tudott mozgósítani, akik csak jelentéktelen információt adtak. A besúgások és a megtorlás szempontjából sokkal fontosabbnak bizonyult 9 ʽhivatalos kapcsolat’. 1. számú politikai munkatárs, 2. számú alkalmi operatív kapcsolat, 3. számú egyetemi párttitkár, a 4. számú pótmagánvádló (ma alkotmánybíró) [Kiss László], aki a jogi kar párttitkára, valamint 5. számú és 6. számú a jogi kar, 7. számú a tanárképzőkar, 8. számú, az egyetem és BM a Pollack Mihály Műszaki Főiskola KISZ-titkárai’.

Cikk 3. fejezet: ʽelsősorban 8. számú és [Kiss László] állt rendszeres és minden jel szerint kollégiális kapcsolatban az állambiztonsággal, sok esetben elébe menve elvárásainak’.

Cikk 4. fejezet: ʽennél súlyosabban viselkedett [Kiss László], aki 1983. március 24-én utasította a jogi kari KISZ-titkárt arra, hogy azonnal szedje le a Dialógus plakátokat, mert az országnak nincsen szüksége egy ilyen semleges szervezetre, ezért ne is reklámozzák azt’.

Cikk 5. fejezet: ʽGy. F. volt az egyetlen, aki vállalta a karon a nyílt vitát a Dialógussal szemben. Míg az egyetem pártitkára, az egyetem KISZ-titkára, vagy [Kiss László] hivatalos kapcsolatként a besúgásban, vagy a kemény kéz politikájának követelésében serénykedett, addig ő ehelyett legalább nyílt sisakkal képviselte a KISZ egyébként képviselhetetlen álláspontját’.

ʽszemben [Kiss Lászlóval] és az egyetem KISZ-titkárával azonban ő legalább annyit megtett, hogy a nyilvánosság előtt, még ha általánosságban is, de a saját felelősségét is megemlítette’.

Az Utóvédharcok: ʽAz egyetem KISZ-titkára és [Kiss László] gondoskodtak a renitens hangok elnémításáról. Az 1983. március 30-i párgyűlés az esetről így számolt be…. [Kiss László]: olyan információi vannak, miszerint a KISZ-titkárként jelölt személy titkárjelöltsége mögött a jogi karon alakuló Dialógus csoport törekvései állnak. Ez a rövid mondat a korszakban egyértelműen a KISZ-titkár jelölt halálát jelentette’.

Utóélet: ʽ[Kiss László] pedig mind a mai napig, mint a magyar alkotmányosság őre reprezentálja a Magyar Köztársaság jogfelfogását’.”

A bírósági döntések

2009. június 29 a Pesti Központi Kerületi Bíróság (20.B.25.036/2009/14. szám, PKKB, 1/1-H-BJ-2009-1) Ungváryt bűnösnek találta becsületsértés vétségében (Btk. 180. § (1) bekezdés b) pont) és megrovásban részesítette, a rágalmazás vétsége alól azonban felmentette. (Eljáró bíró: Stummer Attila bíró)

2009. december 8-án a Fővárosi Bíróság (1-H-BJ-2009-71) Ungváry bűnösségét rágalmazás vétségében is megállapította (Btk. 179. § (1) és (2) bekezdés b/ és c/ pont) és 1 évi időtartamra próbára bocsátotta. A bírói tanács tagjai: Dr. Masszi Katalina (a tanács elnöke), Csekéné Dr. Szegedi Mónika (előadó bíró) és Dr. Bíró Emese.

A jogerős döntés 

2010. február 25-én azonban a Fővárosi Ítélőtábla Ungváry Krisztiánt minden vádpont alól felmentette (3.Bhar.341/2009/6. szám, FIT-H-BJ-2010-40). A bírói tanács tagjai: Dr. Nehrer Péter (a tanács elnöke), Miszlayné dr. Lányi Éva (előadó bíró), Dr. Hrabovszki Zoltán.

A FIT egyetértett az „elsőfokú bíróság jogi álláspontjával abban, hogy a vádlott állításai teljes egészében véleménynek tekintendők, tudományos dolgozatban, kutatás eredményéből levont a pótmagánvádlóra nézve negatív következtetések”.

A Fővárosi Ítélőtábla indokolásában azonban kifejtette, hogy

„Az első- és másodfokú bíróság álláspontjának elfogadása esetén semmilyen negatív jelző nem használható közszereplőnek minősülő személyekkel kapcsolatban értékítéletként még akkor sem, ha ebbéli minőségükben a közfelfogás szerint is elítélendő tetteket hajtottak végre. Hosszan lehetne sorolni azokat a történelmi személyiségeket, hadvezéreket, politikusokat, akikkel szemben a többségi vélemény ennél súlyosabb kifejezéseket is elfogad. A véleménynyilvánítás szabadsága azt jelenti, hogy a többségnek tűrni kell az akár kirívóan sértő, de ténybeli alapokat nem nélkülöző és ezért gyalázkodónak nem tekinthető kifejezéseket is, ha azok értékítéletek. A konkrét ügyre vonatkoztatva tehát tiltó törvényi rendelkezés hiányában szabad olyan véleményt kifejteni akár jelzős szerkezetben is, hogy a pártállami közszereplők pozitív tevékenységet végeztek és nem tiltott az sem, hogy ennek ellenkezőjét fejtsék ki. A jogalkalmazói gyakorlat szerint a közszereplők esetében nem állapítható meg a cselekmény jogellenessége. A bizonyítás tehát a közszereplők esetében nem a való tények feltárása, hanem csak az elkövető jóhiszeműségének igazolására, annak kiderítésére szolgálhat, hogy az értékítéletnek volt-e ténybeli alapja, vagy sem”. (kiemelés tőlem)

A Fővárosi Ítélőtábla továbbá megállapította, hogy

„[…] a vádlott által a tudományos dolgozatában, majd a sajtóban, és a HÍR TV-ben állított tények, az általa használt kifejezések, állítások teljes egészében véleménynek, értékítéletnek minősülnek, mely alapvetően jóhiszemű szerzői szándéknak tekintendő, melynek van ʽbizonyos ténybeli alapja’. A célja az volt, hogy bemutassa a pártállam politikai birtokosainak felelősségét, az információáramlást a besúgás rendszerében. A jóhiszeműsége ezért nem vonható kétségbe, mert e történelmi feltárásra irányuló adatgyűjtés során szerzett ismereteit kívánta a vádlott megosztani a jelenkor társadalmával, mivel a történelmi múlt, a szembenézés hiánya visszahat a társadalom fiataljaira, akiknek nincsenek kellő ismereteik a múltról. A pótmagánvádló álláspontjával szemben a vádlott nem azt állította, hogy ő beszervezett ügynök volt, amelynek ellenkezőjéről csatolta a bíróság határozatát. A történelmi dolgozatban azt fejtette ki, hogy szerinte az ügynökök felelősségénél súlyosabb megítélésű volt az ő jelentéseiket felhasználó pártállami vezetők, pártitkárok tevékenysége, akiket egy konkrét ügy kapcsán megnevezett”.

Kiss László azt nyilatkozta, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálatát fogja kérni a strasbourgi bíróságtól.