Független Szakértői Bizottság jelentése a Zsanett ügyben

„E jelentés megismerését legszívesebben kötelezővé tennénk, de legalábbis melegen ajánljuk minden Magyarországon élő embernek. Elvárnánk, hogy óránként olvassák be minden közszolgálati tévében, mondván: íme, ezt tudja a civil kontroll Magyarországon. Az igazságszolgáltatás meg azt tudja, amit a Zsanett-ügyben produkált (kábé világbotrány).”

(A Zsanett-jelentés, Narancs XX. évf. 48. szám - 2008-11-27)

A TASZ kezdeményezésére tavasszal alakult meg egy szakértői bizottság (http://tasz.hu/hu/politikai-szabadsagjogok/zsanett), annak a felderítésére, hogy történtek e eljárási szabálysértések a Zsanett ügyben.

A 14 oldalas jelentést november 13-án hozták nyilvánosságra, négy nappal a pótmagánvádas eljárás első tárgyalása előtt.

A bizottság megállapításai közül néhány szerkesztve alább olvasható:

„2007. május 4-én egy fiatal lány, E. Zsanett feljelentést tett egy budapesti kerületi rendőrkapitányságon. Állítása szerint aznap hajnalban 5 intézkedő rendőr közül egy igazoltatás során két rendőr megerőszakolta. Zsanettet először több rendőri szerv is meghallgatja, majd végül még feljelentése napján átteszik ügyét az illetékes Nyomozó Ügyészségre.

A hatóságoknak közel két hétbe telik, mire azonosítani tudják, kik lehetnek az érintett rendőrök az ügyben, ennek megfelelően a tárgyi bizonyítékok lefoglalására csak hetekkel az esemény után kerül sor. A meggyanúsított rendőrök első vallomásukban azt állítják, Zsanettnél nem voltak iratok, ezért őt hazakísérték, éppen ezért nem is erőszakolhatták meg a kérdéses időpontban. A rendőrök vallomása kezdetben nem teljesen egybehangzó (az ötből két rendőr például eleinte azt vallja, hogy a sértettnél voltak iratok, csak azok nem voltak rendben). Később a vallomások egybehangzóvá válnak. Az ügyben ahelyett, hogy a kötelességszegés szolgálatban bűncselekmény észlelésekor áttennék az eljárást az illetékes katonai ügyészségre, párhuzamosan indítanak egy katonai büntetőeljárást, amely csak a kötelességszegés szolgálatban bűncselekményt vizsgálja.

Zsanettet a feljelentés napján saját nőgyógyászához küldik vizsgálatra, a Magyarországon dolgozó, de külföldi származású orvos nem vesz fel látleletet, és szakszerűtlen kifejezéseket használ vizsgálati véleményében. Később az ő vizsgálati eredménye alapján egy szakértő azt állítja, a sértett sérülései nem keletkezhettek az általa elmondott módon, egy másik orvosszakértő szerint azonban igen. Hasonló ellentmondások fedezhetők fel az ügyben dolgozó két igazságügyi pszichológus szakértő véleményében is: az első, a hatóság által kirendelt (és a sértett szavahihetőségét megkérdőjelező orvosszakértővel egy helyen dolgozó) pszichológus szakértő szerint a sértett nem mond igazat, a másik, a sértett felkérésére őt megvizsgáló szakértő szerint igazat mond, és bizonyosan erőszak áldozata. Az eljáró hatóság a bizonyítékok közül csak az első pszichológiai szakvéleményt veszi figyelembe.

A nyomozást végül a rendőrök ellen az erőszakos közösülés ügyében bűncselekmény (és nem bizonyíték) hiányában megszüntetik. A katonai büntetőeljárásban a szolgálati hely elhagyása miatt a rendőröket első fokon elítélik, ezzel ítéleti szintre emelve a védekezésük alapjául szolgáló történetet. Zsanett ügyében hamis vád miatt ismeretlen tettes ellen nyomozás indul, 2008 júliusában kap egy gyanúsítotti idézést, de egy nappal a kihallgatás előtt jelzik neki, nem kell megjelennie, azóta ebben az ügyben nem történt semmi. Jelenleg Zsanett pótmagánvádlóként lép fel az ügyben, a büntetőeljárásban 2008. november 17-től tárgyalásokat tűzött ki a bíróság.

- A Bizottság álláspontja szerint az a tény, hogy az ügyben kulcsfontosságú nyomozati cselekmények elvégzésére jelentős késéssel került sor, alapjaiban befolyásolhatta a nyomozás eredeményét. Bizottság álláspontja szerint kijelenthető, hogy a Zsanett-ügyben a büntetőeljárás lassúsága és a kellő körültekintés hiánya gyakorlatilag a kezdetektől fogva lehetetlenné tette a megfelelő bizonyítékok összegyűjtését.

- A május 15-én kelt ügyészségi feljegyzés szerint az ügyészek május 8-án jártak a Kálvin Centerben, megnézték az irodaház térfigyelő kamerájának (Baross u. – Múzeum krt.) felvételeit, amin nem látták a két érintett gépkocsit (a sértett autóját és az érintett rendőrautót). Ennek ellenére el akarták hozni a felvételt, de azt a tájékoztatást kapták, hogy az Alfa Development Kft.-ét kell megkeresni ennek érdekében. Az ügyészség ehhez képest csak május 21-én küldött hivatalos megkeresést az ügyben a Kálvin Center felé, és csak május 31-én, azaz több mint három héttel a feljelentés után kereste meg az Alfa Development Kft-t - eddigre már a cég válasza szerint a felvételeket felülírták.

- Május 8-án tehát az ügyészek ahol jártak, megkísérelték a térfigyelő kamerák felvételeit beszerezni, kivéve a VIII. Kerületi Rendőrkapitányságot, mely messze a legtöbb térfigyelő kamera üzemeltetésért felelős a VIII. kerületben. Másnap, május 9-én érkezett egy ügyészségi megkeresés a VIII. Kerületi Rendőrkapitányság felé a rendőrségi térfigyelő kamerák felvételeinek beszerzése érdekében, ugyanakkor az egy nap késésnek e körben komoly jelentősége volt. A megkeresés sorsával az iratok között egy jelentés foglalkozik, mely szerint a kapitányság illetékesei 2007. május 15-én közölték az ügyészséggel, hogy a felvételek felülírási ideje 5 nap, így a kért felvételek már nem voltak kinyerhetőek a rendszerből.

- Számtalan olyan rendőrségi közleménnyel találkozunk rendszeresen a híradásokban, amikor az erőszakos közösülés gyanúsítottját a rendőrség forró nyomon üldözve órákon belül elfogja, a konkrét esetben 12 napot vett igénybe annak a ténynek a megállapítása, hogy az adott időben, az adott helyen mely rendőrök teljesítettek szolgálatot. Nehezen hihető, hogy a bűnüldözés szakszerű eljárás mellett valóban csak ennyire lenne képes. Érthetetlen, hogy miért utazik egy rendőri jelentés egy kerületi kapitányságról mintegy négy napig az ügyészségre – ez pontosan a duplája a rendes postai kézbesítési időnek egy városon belül –, és ezen késlekedés alatt még nem azonosították a feltételezhető gyanúsítottakat.

- A cselekmény elkövetésétől a gyanúsítottak megtalálásáig eltelt irreálisan hosszú idő korlátlan összebeszélési lehetőséget teremthetett a gyanúsítottak számára. Még hosszabb idő telt el a cselekmény elkövetése és a gyanúsítottak által használt gépkocsi és a gyanúsítottak szolgálati ruházati tárgyainak lefoglalása között. Ilyen hosszú idő bőségesen elegendő lehet tárgyi bizonyítási eszközök megsemmisítésére is: az iratok alapján megállapítható, hogy a gyanúsítottakat végül csak május 17-án tudták azonosítani. E késlekedésre ésszerű magyarázat nem adható, de nincs válasz arra sem, hogy a gyanúsítottak azonosítása után miért kellett további 6 napot várni a szolgálati ruhák lefoglalásával – e cselekményre csak május 23-án került sor. Az ügyben érintett szolgálati gépkocsi lefoglalása szintén csak május 18-án, azaz két héttel a feljelentés után történt meg.

- A Zsanett-ügyben a sértettet összesen az eljárás alatt a különböző nyomozóhatóságok részéről legalább 10 ember hallgatta meg. A Bizottság véleménye szerint szakmailag erősen kifogásolható, hogy egy erőszakos közösülés sértettjét ennyi rendőr és ügyész hallgassa ki az eljárás alatt.

- Rendkívül aggasztó képet fest az eljáró szervezetek (ügyészség, katonai eljárásban eljáró hatóságok) belső állapotáról az a körülmény, ahogy valamennyi eljáró szerv a mérlegelés során bizonyos tényeket vitathatatlannak feltételezett.

- Súlyos szakmai hiba, hogy a jelek szerint az ügyben nem tájékoztatták a sértettet arról, hogy az első orvosi vizsgálatnak milyen jelentősége van, és nem javasoltak számára olyan orvost, aki jártas ilyen vizsgálat elvégzésében. Kétségtelenül szólnak érvek amellett, hogy a feltehetően durva fizikai és pszichikai traumát átélt sértettet saját orvosához küldték vizsgálat, és látlelet készítése céljából, ugyanakkor nehezen magyarázható, hogy az hatóság még csak meg sem kísérelte, hogy meggyőződjön arról, hogy az adott orvos képes-e szakértő vélemény alapját képező vizsgálat lefolytatására és látlelet készítésére. Sajnálatos módon a Zsanett-ügyben a sértettet először megvizsgáló orvos nem tudta szakszerűen elvégezni a vizsgálatot, és a látleletben pontosan, a szakmai szabályoknak megfelelően rögzíteni a sértett sérüléseit.

- A beszerzett bizonyítékok egy része ellentmondásos: az egymással lényegileg ellentétes orvos- és pszichológus és DNS szakértői szakvélemények ellentmondásai csak részben voltak feloldhatók. Mindez két problémát vet fel: az egyikkel a gyakorló jogászok meglehetősen gyakran találkozhatnak, orvoslására eddig nem sikerült megoldást találni: az első vizsgálatot végző orvos felelőssége igen nagy (pontosan ezért lett volna szükséges a sértettet azonnal igazságügyi orvosszakértőhoz, vagy legalább látlelet felvételében jártas orvoshoz küldeni), az általa rögzítettek a későbbi szakvélemények elkészítése szempontjából meghatározó jelentőségűek, hiszen a sérülések akár egy-két nap elteltével is sokat változhatnak, esetleg újabb, az állítólagos bűncselekménnyel össze nem függő sérülések, külső behatások zavarhatják a vizsgálat objektivitását. A később kirendelendő szakértő ezekből a vizsgálati adatokból dolgozik.

- Görög Éva, a hatóság által kirendelt szakértő szakvéleménye kínosan pontatlan, téves (iratellenes) adatokat tartalmaz, és állításai nem ellenőrizhetők, mivel az elvégzett teszteket állítólag nem őrizte meg, és hangfelvételt sem készített, tehát nem dokumentálta kellően a vizsgálatot. Ráadásul a nyomozás során Görög Éva pszichológus szakértő meghallgatásánál a jegyzőkönyv szerint csak a szakértő asszony és az ügyész volt jelen. Ennél a nyomozási cselekménynél azonban a Be. 185. § (1) bekezdése szerint a gyanúsított, a védő és a sértett (természetesen a sértett képviselője ugyancsak) is jelen lehet.

- Nincs utalás a jegyzőkönyvben arra, hogy e személyek értesítése miért nem történt meg. A Bizottság álláspontja szerint jelzésértékű, hogy a sértett szavahihetőségét megkérdőjelező orvosszakértő, Molnár Miklós meghallgatása során értesítés hiányában szintén nem lehetett jelen a sértett vagy képviselője. Szintén említésre méltó, hogy a szakértők kirendeléséről szóló határozatokat jogsértő módon a sértett és képviselői csak a szakvélemények elkészülte után kapták meg, így lehetetlenné téve az esetleges érdemi fellépést (például a panasztételt) a szakértők kirendelése ellen.

- Nem található a határozatokban semmilyen megnyugtató magyarázat arra nézve, hogy a hatóságok miért fogadták el minden aggály nélkül a saját maguk által kirendelt pszichológus-szakértő véleményét, és miért utasították el a nyilvánvalóan sokkal alaposabb és első ránézésre is sokkal szakszerűbbnek tűnő, a sértetti képviselő által felkért szakértő véleményét.

- Bagdy Emőke, a sértett által felkért igazságügyi szakértő szakvéleményének bizonyítékok köréből való kizárására adott indokolás a Bizottság álláspontja szerint a nem helytálló, sőt a szakvélemény érdemi indokolás nélküli kizárása mérlegelési jogkörön túlmutat. A „szexuális erőszak kétségkívül lezajlott” kitétel nem jelenti a büntetőjogi felelősség megállapítását, még csak nem is a konkrét gyanúsítottakra vonatkoztat, önmagában egyébként sem teszi az egész szakvéleményt megalapozatlanná – márpedig ezen állítás miatt zárták ki a bizonyítékok közül a Bagdy-szakvéleményt, mely a Bizottság szerint arra mindenképpen alkalmasnak tűnik, hogy kételyeket támasszon a hatóság által kirendelt eredeti szakértő véleményét illetően. A Bizottság felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy Bagdy Emőke igazságügyi szakértő, aki az igazságügyi pszichológia megbecsült szaktekintélyének számít, és több évtizede dolgozott igazságügyi szakértőként, a Zsanett-ügy miatt – pontosabban az ügyben adott szakvéleményének bizonyítékok közüli kirekesztése miatt – visszavonult az igazságügyi szakértői munkától, azzal az indokolással, hogy ilyen állapotú igazságügyet nem kíván tovább szolgálni.

- A Zsanett-ügyben az a tény, hogy egyes szakértői vizsgálatok eredményei úgy kerültek nyilvánosságra, hogy azt még sem a sértett képviselője, sem a védők nem ismerhették, nagyon komoly aggályokat támaszt az eljárás pártatlansága és tisztességes volta iránt. Az iratok ugyanis vagy a nyomozó ügyészségtől, vagy a szakértőtől kerülhettek a sajtóhoz, márpedig e tény igen lényeges az eljárás elfogulatlansága tekintetében. Ezeket az aggályokat csak megerősítette, hogy az ügyészség nem mutatott hajlandóságot a körülmények kivizsgálására, pedig ha kiderül, hogy a szakértő juttatta el a véleményt a sajtóhoz, akkor a szakértő elfogulatlansága, ha az ügyészség, akkor az ügyészség elfogulatlansága kérdőjeleződik meg alappal.”

Részletek

Független Szakértői Bizottság első jelentése Zsanett-ügyben

http://www.tasz.hu/files/tasz/imce/Zsanett_I_jelentes.doc