Pénteken az ICTY és az ICTR elnöke valamint főügyésze megtartották éves beszámolóikat az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt.
Ezzel szemben jelenleg 26 vádlott ügyében zajlanak az elsőfokú tárgyalások. Már a Milošević ügyben is kiütköztek a sietség jelei (Separate Opinion of Judge Shahabuddeen paras 21-23; Dissenting Opinion of Judge David Hunt paras. 20-22.), s a védőügyvédek visszatérő panasza, hogy nincs idejük felkészülni, a pereket rendkívüli gyorsasággal verik keresztül a rendszeren.
Radovan Karadžić pere jó, ha egyáltalán 2009 végén elkezdődik; még egy jól felkészült, tapasztalt, top-jogászokból álló csapatnak is minimum egy évre lesz szüksége, hogy előkészítse a védelmet. Nagy jelentősége van annak, hogy ki és milyen minőségben tudja ellátni a védelmet olyan ügyekben, ahol 1-2 millió oldalnyi dokumentumot csatolnak be a felek, ahol akár tanúk százait kell aprólékosan kikérdezni, s bonyolult jogi kérdésekben kell szakvéleményeket készíteni. A boszniai parlament korábbi szerb elnökének, Krajišnik-nak a fellebbezése például nagyrészt arra alapul, hogy a törvényszék azzal, hogy a számára biztosított jogi képviselő nem volt kellően felkészült, s nem volt ideje védelmi stratégia kidolgozására, nem biztosította számára a tisztességes tárgyaláshoz való jogot.
A Hágában dolgozó védőügyvédek egybehangzó véleménye, hogy azoknak, akik korábban kerültek elfogásra, több idejük és lehetőségük volt saját igazuk bebizonyítására. Persze az ICTY előtt is vannak különbségek: hatalmas, amerikai és brit ügyvédeket foglalkoztató jogi-team-ek, és low-budget védői csapatok. Az egyik ügyész személyes benyomása azonban az, hogy a tárgyalótermekben a korábbi időhöz képest a védelem egyre szofisztikáltabb és profibb. Nem véletlenül, hiszen korábbi ügyész kollégáik fel-feltünedeznek a védelem soraiban.
S hasonló a helyzet a bíráknál is. A holland Orie például a kilencvenes évek közepén a Dusko Tadić védelmét ellátó csapat tagja volt, ma pedig az ICTY egyik, ha nem a legtapasztaltabb bírája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése