A nemzetközi szokásjog nyomában - konferencia Genfben, július 12-13.

Kiválónak ígérkező konferenciát fognak tartani a genfi egyetemen (Duke-Geneva Institute in Transnational Law, University of Geneva, July 12-13, 2013) The Role of Opinio Juris in Customary International Law címmel. A szervezők elérhetővé tették az előadások alapjául szolgáló tanulmányokat a konferencia honlapján. Voilá!

Elkövetés és részesség a Nemzetközi Büntetőbíróság előtt

Egy kiváló tanulmány fog megjelenni a Leiden Journal of International Law következő számában (Assessing the Control-Theory). A Nemzetközi Büntetőbíróság fellebbviteli tanácsát is orientálni, befolyásolni kívánó tanulmányt Jens David Ohlin(Cornell University - School of Law), Elies Van Sliedregt (VU University Amsterdam - Faculty of Law) és Thomas Weigend (University of Cologne) jegyzik.

Az Auschwitz-album története az IPM Magazinban

Az IPM júniusi számában jelent meg egy írásom az ún. Auschwitz-album történetéről:

"Az auschwitz-birkenaui táborkomplexum borzalmairól egyetlen fotósorozat maradt meg az utókor számára. A képeken a tábor történetének egyik legmegrázóbb fejezete, a Kárpátaljáról deportált magyar zsidók tragédiája elevenedik meg. Az album és megtalálója, Jákob Lili kalandos utat járt be. Ez az ô történetük". 

Gyors reakció az Alkotmánybíróság Biszku-ügyben hozott határozatára

A HírTv Magyarország élőben c. műsorában röviden beszéltem az Alkotmánybíróság "Biszku-ügyben" hozott határozatáról.

Az üggyel részletesebben itt és itt foglalkoztam:

Alább található az Alkotmánybíróság sajtóközleménye, a határozat pedig itt olvasható:

"Az Alkotmánybíróság 2013. június 17-én meghozott határozatában megállapította, hogy a nemzetiszocialista és a kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadását tiltó büntetőtörvényi tényállás nem alaptörvény-ellenes. A Budai Központi Kerületi Bíróság bírája az előtte folyamatban lévő büntetőügyben – az eljárás felfüggesztése mellett – a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 269/C. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése érdekében fordult az Alkotmánybírósághoz. Indítványában kifejtette, hogy a nemzetiszocialista és a kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadását tiltó rendelkezés sérti a véleménynyilvánítás szabadságát, illetve a jogbiztonságot.

Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a támadott tényállás a véleménynyilvánítás szabadságának szükséges és arányos korlátozása. Egyrészt ugyanis a nemzetiszocializmus és a kommunizmus bűneinek tagadása sérti mind az áldozatok, mind pedig a velük közösséget vállaló, a demokratikus értékek mellett elkötelezett állampolgárok méltóságát. Másrészt a jogállamiság legfontosabb értékei melletti társadalmi elkötelezettség megóvása mint alkotmányos cél is indokolja a demokratikus eszme megkérdőjelezésére alkalmas megnyilvánulások elleni fellépést. Harmadrészt a rendelkezés a köznyugalmat is védi, mivel a szóban forgó bűnök nyilvános tagadása arra is alkalmas lehet, hogy közfelháborodást keltve, másokat megbotránkoztatva olyan indulatot gerjesszen, amely a köznyugalom megzavarásához vezethet. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy mindezeknek az alkotmányos értékeknek és céloknak az összessége jelen esetben a véleménynyilvánítás szabadságának még a büntetőjogi korlátozását is szükségessé és arányos mértékűvé teszi. Az Alkotmánybíróság a jogbiztonság sérelmét kifogásoló indítványrészt sem ítélte megalapozottnak, ezért az indítványt elutasította.

Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a vizsgált bűncselekmény tárgyát nem csupán azok a tettek képezik, amelyek a nemzetközi jog, illetőleg a belső nemzeti jog szerint a népirtás, illetve az emberiség elleni cselekmények törvényi tényállását kimerítik, hanem minden, a népirtáshoz és az emberiség elleni cselekményhez fogható súlyú, általános történelmi evidenciaként elfogadott, a nemzetiszocialista és a kommunista diktatúrák alatt véghezvitt rémtett is. Ezek meghatározása a konkrét büntetőügyben eljáró bíró feladata.

A határozathoz Balogh Elemér, Salamon László, Szalay Péter és Pokol Béla alkotmánybírók párhuzamos indokolást, Bragyova András, Kovács Péter és Lévay Miklós alkotmánybírók különvéleményt csatoltak".

A Csatáry-ügyben benyújtott vádiratról és a magyar holokauszt-kutatás jelenlegi kihívásairól

Tegnap a Klubrádió Megbeszéljük c. műsorában beszélgettem Bolgár Györggyel a Csatáry László ellen benyújtott vádiratról, annak jelentőségéről és a magyar holokauszt-kutatás jelenlegi kihívásairól.

http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20130618-165849.mp3 (17:20-30:00)

http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20130618-172849.mp3 (00:00-04:00)

A sajtónak tegnap megküldött ügyészségi közlemény alább olvasható.

Csatáry László jogi képviselője, Horváth B. Gábor pedig a HírTv, Magyarország élőben c. műsorában reagált a vádirat állításaira:  http://mno.hu/?block=mno_video_popup&param=media_id=74846

"FŐVÁROSI FŐÜGYÉSZSÉG

Budapest V., Akadémia u.13. 1054

                                                                                                                     

SAJTÓKÖZLEMÉNY

 A Budapesti Nyomozó Ügyészség a háborús bűntett miatt dr. Csatári László Lajos ellen indult bűnügyben a mai napon vádiratot nyújtott be a Fővárosi Törvényszékhez.

 A vádirati tényállás lényege szerint, dr. Csatári László Lajos vádlott a m. kir. rendőrség hivatásos állományú tagjaként 1942. őszén az ún. első bécsi döntés értelmében a Magyar Királysághoz visszacsatolt Kassára, a Kassai Rendőrkapitányság állományába került.

Kassa 1944. március 19-i német megszállását követően a városban gettót, majd később a kassai téglagyárban internáló-, illetőleg gyűjtőtábort hoztak létre, ahová a helyi rendőrség és csendőrség közreműködésével 1944. április 5. és 22. napja közötti időben a kassai, illetve Kassa környéki zsidóság túlnyomó részét, közel 12.000 főt internálták.

A Kassai Rendőrkapitányság vezetője, dr. Horváth György r. vezérőrnagy, főkapitány-helyettes 1944. május elején a vádlottat, mint rendőr-segédfogalmazót nevezte ki a téglagyári internáló-, illetőleg gyűjtőtábor elöljárójának. Dr. Csatári László Lajos vádlott ilyen minőségében 1944. május hónapban – pontosabban meg nem határozható időben – puszta kézzel, és a nála lévő kutyakorbáccsal rendszeresen, minden különösebb indok nélkül verte, bántalmazta az internáltakat nemre, korra és egészségi állapotra tekintet nélkül.

A téglagyári internáló-, illetőleg gyűjtőtáborban fogva tartott közel 12.000 főt 1944. május közepe és június eleje közötti időben, tehervagonokba zsúfolva különböző, a németek által megszállt területeken lévő koncentrációs táborokba – legtöbbjüket Auschwitz-ba – deportálták, amelyben Dr. Csatári László Lajos vádlott tevékenyen közreműködött.

Az egyik transzport elindítását megelőzően, 1944. június 2. napján, dr. Csatári László Lajos vádlott a deportálandók közé tartozó egyik személy erre vonatkozó, kifejezett kérése ellenére megtiltotta, hogy a kb. 80 fővel telezsúfolt, ablaktalan tehervagonokon az abban tartózkodók amúgy is embertelen körülményeinek megkönnyítése érdekében ablakokat vágjanak.

Dr. Csatári László Lajos vádlott cselekményeivel szándékosan segítséget nyújtott a Kassáról a németek által megszállt területeken lévő koncentrációs táborokba deportált zsidók sérelmére elkövetett törvénytelen kivégzésekhez és kínzásokhoz is.

 Budapest, 2013. június 18.

                                                                                       Dr. Ibolya Tibor

                                                                                  mb. fővárosi főügyész"

A Verma-bizottság jelentése a szexuális bűncselekmények indiai reformjáról

A Delhiben decemberben elkövetett borzalmas nemi erőszak után felállított bizottság egy komplex javaslatcsomaggal állt elő az indiai büntetőtörvényköny módosításával kapcsolatban. A bizottság harminc nap alatt készítette el 631 oldalas jelentését, ami itt olvasható.

Népirtásért felel a volt guatemalai elnök

Harminc évvel ezelőtt elkövetett bűncselekményekért állt a héten bíróság elé Jose Efrain Rios Montt Guatemala volt guatemalai elnöke és Jose Mauricio Rodriguez Sanchez a katonai hírszerzés volt főnöke. Az ügyészség népirtás és emberiesség elleni bűncselekmények alapos gyanúja miatt emelt vádat. A vádirat szerint tizenöt tömeggyilkosság kitervelésében és végrehajtásában vettek részt 1982 márciusa és 1983 augusztusa között. A tervszerű mészárlásokat az ixil népcsoporttal szemben az ország Quiche térségben követték el. A pert itt lehet figyelemmel kísérni. 

Eljárás a volt algériai hadügyminiszter ellen Svájcban

Legalábbis így döntött a svájci szövetségi bíróság büntetőtanácsa (Bundesstrafgericht), amikor határozatában kimondta, hogy nem illeti meg funkcionális immunitás Khaled Nezzar tábornokot abban az eljárásban, amit emberi jogi szervezetek kezdeményeztek vele szemben. A volt politikust az algériai polgárháború alatt (1992-2000) elkövetetett kínzások elrendelésével és más súlyos jogsértésekkel vádolják. Az ítélet francia és angol nyelven is elérhető. 

Hozzáférés a felek beadványaihoz az ír Legfelső Bíróságon

Az Ex Tempore blog csokorba gyűjtötte a beadványok nyilvánosságra hozatala mellett szóló érveket.  

Amerikai békeaktivista lány halála Izraelben

A haifai kerületi bíróság elsőfokú ítélete szerint nem felelős az izraeli állam az amerikai béke aktivista, Rachel Corrie haláláért. Az ítéletről készült angol nyelvű összefoglaló itt olvasható, a pert végigkövető blog pedig itt érhető el.

Egyetért-e Ön azzal, hogy…? A brit ügyészség és a facebook/twitter bejegyzések

A facebook és a twitter megjelenésével új kihívásokkal néznek szembe az ügyészi szervek. Milyen bejegyzések, kommentek esetén fog eljárásokat indítani a szigetország bűnüldöző szerve? Mivel új jelenségről van szó, mi sem volt természetesebb, mint hogy társadalmi vitára (!) bocsássák az ügyészség vádemelési alapelveit (!) (Interim guidelines on prosecuting cases involving communications sent via social media).

S hogy mennyire akut problémáról van szó, íme egy felsőbírósági eset egy twittelőről, akit bíróság elé ráncigáltak, mert bosszúságból kitwittelte, hogy „az levegőbe röpítem a repülőteret”. Végül felmentették.

A CIA fekete lyukai - emberrablás és kínzás a strasbourgi bírák előtt

Az Európai Emberi Jogok Bíróságának Nagytanácsa hatvanezer eurós kártérítést ítélt meg még 2012 decemberében annak a férfinak, akit a macedón állam illegálisan szolgáltatott ki az Egyesült Államoknak. Az El-Masri v. The Former Yugoslav Republic of Macedonia ítélet tényállását olvasva egy hollywoodi film forgatókönyve elevenedik meg előttünk. Akit kicsit jobban érdekel a téma, kezdje ezzel a könyvvel.

Ami a az EJEB igazságkereső funkcióját illeti, arról négy bíró közös párhuzamos indokolásban fejtette ki a véleményét:

„The scale and seriousness of the human rights violations at issue, committed in the context of the secret detentions and renditions system, together with the widespread impunity observed in multiple jurisdictions in respect of such practices, give real substance to the right to an effective remedy enshrined in Article 13, which includes a right of access to relevant information about alleged violations, both for the persons concerned and for the general public.

The right to the truth is not a novel concept in our case-law, and nor is it a new right. Indeed, it is broadly implicit in other provisions of the Convention, in particular the procedural aspect of Articles 2 and 3, which guarantee the right to an investigation involving the applicant and subject to public scrutiny.

In practice, the search for the truth is the objective purpose of the obligation to carry out an investigation and the raison d’être of the related quality requirements (transparency, diligence, independence, access, disclosure of results and scrutiny). For society in general, the desire to ascertain the truth plays a part in strengthening confidence in public institutions and hence the rule of law. For those concerned – the victims’ families and close friends – establishing the true facts and securing an acknowledgment of serious breaches of human rights and humanitarian law constitute forms of redress that are just as important as compensation, and sometimes even more so. Ultimately, the wall of silence and the cloak of secrecy prevent these people from making any sense of what they have experienced and are the greatest obstacles to their recovery”.