Ma délután újabb panaszt nyújtottam be a Legfőbb Ügyészség Nyomozás Felügyeleti és Vádelőkészítési Főosztályához, amellyel az igazolási kérelmemet január 21-én elutasító legfőbb ügyészi döntéssel szemben éltem.
A panasz letölthető innen: http://www.mediafire.com/?0h8oxy6icnn96s0
Előzmény: a Fővárosi Főügyészség október végi elutasító határozatával szembeni panaszomat a Legfőbb Ügyészség még decemberben elkésettségre hivatkozással elutasította, és ezért az abban előadottakkal érdemben nem foglalkozott.
Ez ellen a határozattal szemben igazolási kérelemmel éltem. 2011. január 21-i dátummal (január 26-i kézbesítéssel) a Legfőbb Ügyészség ezt egy 2.5 oldalas határozatában szintén elutasította.
A mai napon ezzel a döntéssel szemben éltem újabb panasszal, most már a Legfőbb Ügyészség Nyomozás Felügyeleti és Vádelőkészítési Főosztályának vezetőjénél.
Összefoglaló:
Az érdemi indokolási kötelezettség hiánya:
A bepanaszolt határozat az igazolási kérelmemben oldalakon keresztül kifejtett, elkésettségre vonatkozó jogi érvek közül egyedül a Fővárosi Ítélőtábla döntésével, és azzal is csak egy rövid bekezdés erejéig foglalkozott. A többi jogi érvről még csak említést sem tett.
A Fővárosi Ítélőtábla ítéletének téves értelmezése
Álláspontom szerint a LÜ még ebben a bekezdésben is tévesen értelmezi Fővárosi Ítélőtábla döntését. Ugyanis a bíróság teljesen egyértelműen fogalmazott, amikor a hivatalos iratok elektronikus kézbesítéséről és az elektronikus tértivevényről szóló 2009. évi LII. törvényre hivatkozással döntött úgy, hogy a törvény hatályba lépéséig joghatályosnak fogadja el a határidő utolsó napján éjfélig beérkezett fax - így analógia útján az e-mail - beadványt.
„A magyar jogalkotó és jogalkalmazó következetesen a tisztázáshoz soha el nem vezető megoldásokat választja” - Fleck Zoltán, 2011, február 2, Félrenézés c.cikk, galamus
Egyetértek Fleck Zoltánnal.
Az egész ügy szempontjából azonban teljes mértékben elsikkadni látszik az ügyészség egyik legfontosabb kötelessége, az anyagi igazság megállapításához fűződő állami és közérdek érvényesítése. Úgy vélem vitán felül áll, hogy kiemelt közérdek annak az alapos és mindenre kiterjedő ügyészi vizsgálata, hogy mennyiben alkalmazható az emberiesség elleni bűncselekmény az 1956-os eseményeket követő megtorlások feltételezett kivitelezőinek büntetőjogi felelősségre vonásához. Az ügyészi szervek az elmúlt két évtizedben ennek a nemzetközi bűncselekménynek az alkalmazhatóságát sosem vizsgálták. A jogi álláspontomban és az azt elutasító fővárosi főügyészi határozat elleni panaszomban is kiemeltem, hogy az ügyészség alkotmányos és nemzetközi jogi kötelezettsége a legsúlyosabbnak minősülő bűncselekmények hivatalból való üldözése.
A Fővárosi Főügyészség és a Legfőbb Ügyészség az általam már az októberi jogi álláspontomban kizárt belső jog és genfi jogi rendelkezések alapján hozott elutasító határozatokat. A közérdek sérelmét jelenti, hogy eddig az ügyészi vizsgálatok érdemben semmilyen módon sem foglalkoztak az általam felvetett nemzetközi jogi bűncselekménnyel.
Még abban az esetben is, ha helytálló lenne a Legfőbb Ügyészség korábbi elkésettségre vonatkozó indokolása, figyelembe véve (1) az eset összes, az igazolási kérelemben és a most benyújtott panaszomban kifejtett, körülményét valamint (2) a korábban szintén el nem bírált sorozatos ügyészi határidősértéseket, kétséget kizáróan nyomós indokok állnak fenn, hogy az eredeti panaszt érdemben bírálja el a felettes ügyészi szerv.
Álláspontom szerint ezt követeli, követelné meg a jogállami büntetőeljárás.
Itt a lehetőség, hogy változás történjen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése