Munkában az új Országgyűlés

Megkezdte működését az újonnan felállt Országgyűlés. A képviselő(csoportok) törvény-, és OGY határozati javaslatok tömegét fogják benyújtani a napokban. Ma egész délután az OGY ülése zümmögött halkan a szobámban, s nagy örömmel nyugtáztam, hogy élénk vita zajlik a T. Házban.

A benyújtott tv-javaslatok még eléggé kampányízűek (a www.mkogy.hu, Irományok alatt lehet bogarászni), de T/20. szám alatt például már itt van az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvényt hatályon kívül helyezni hivatott jogszabály.

Érdekes még a T/29. szám alatt futó tv-javaslat, a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosítása.

Az indokolás szerint: „A Javaslat célja a magyar állampolgárságról szóló 1993 . évi LV. törvény módosításán keresztül az ún. „kettős állampolgárság”, azaz a határon túli magyarok számára egyszerűsített, kedvezményes állampolgárság-szerzés biztosítása. Bár a jelenlegi idegenrendészeti é s állampolgársági szabályozás is tartalmaz kedvezményeket a határainkon kívül él ő magyarság számára, azonban az egymásra épül ő eljárások gyakran hosszadalmasak voltak, feleslege s adminisztratív terhet jelentettek, így az anyaországgal való kapcsolattartás megnehezült.” (kiemelés tőlem)

A beterjesztő szerint „megjegyzendő, hogy a Javaslat nem teljesen újdonság a magyar jogrendszerben, hiszen már az első magyar állampolgársági törvény és az 1886. évi IV. törvénycikk is ismerte a határon túli magyarok, a csángók egyszerűsített honosítási eljárását.”

A mindösszesen 4 §-ból álló a tömegesen visszatelepülők honosításáról szóló törvénycikk azonban egy teljesen más kontextusban és célból született. Ahogy azt Parragi Mária írja Kisebbségkutatás 2000/1 számában: „Az 1880-as években mozgalom indult a bukovinai csángók és székelyek Magyarországra telepítésére. Ezekkel a telepítési akciókkal kívánták növelni a magyar etnikum arányát a soknemzetiségű Magyarországon. A Duna mentén és Hunyad megyében hoztak létre falvakat számukra. A [törvénycikk] indokolás szerint a törvény hatálya azokra terjed ki, ’kik elődeik kivándorlása miatt ma nem magyar állampolgárok ugyan, de kiknek elődei egy közelebbi vagy távolabbi időben hazánkból vándoroltak ki és magyar állampolgárok voltak’. A jogszabály szerint az érintettek honosítási kérelmét a visszahonosítási szabályok szerint kellett intézni, nem kellett illetéket fizetniük, és illetőségi helyüket hivatalból állapították meg. Gyakorlatilag tehát az ötévi helyben lakás és adófizetés feltétele alól mentesültek.” (kiemelések tőlem)

Szimbolikus jelentőségű a H/31. számú országgyűlési határozati javaslat „az állami vezetői mulasztások, illetve az állam nevében elkövetett jogsértések áldozatait megillető kártérítésekről”:

„Az új Országgyűlés […] megkövet minden ártatlan áldozatot, és mint a Magyar Köztársaság legfőbb népképviseleti szerve, bocsánatot kér az ország mindazon polgárától, akit akár az állami vezetői mulasztások, akár a törvénytelen rendőri fellépés folytán alapjogi sérelem ért és a megfelelő erkölcsi és anyagi kártérítés érdekében a következő határozatot hozza:

1. Az Országgyűlés felkéri a Kormányt, hogy haladéktalanul tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a 2. pontban nevesített korlátozásokra is figyelemmel – a Magyar Államkincstár mindazon személyek megalapozott kártérítési követelését kiegyenlítse, akiknek a 2006. augusztus 20-i budapesti tűzijátékkal összefüggésben; a 2006. szeptember 17. napja és 2006. október 25. napja között történt rendőri fellépések következtében, vagy azzal összefüggésben alkotmányos alapjoga, illetve személyhez fűződő joga sérelmet szenvedett.

„Az Országgyűlés nem kíván alaptalan kártérítési igényeknek eleget tenni. A jelen eljárás csak azokat érinti, akiknek az esetében a rendőrég a jogsértést elismerte, illetve akik az őket ért sérelem miatt feljelentést tettek vagy kártérítés iránt pert indítottak, és a követelés jogalapja (tehát az áldozatot ért sérelem) bizonyított, illetve azok, akik ugyan nem indítottak kártérítési pert, de a sérelmükre a rendőrség által elkövetett bűncselekmény tényét ügyészségi határozat állapított a meg. Ezt azért szükséges külön rögzíteni, mert az áldozatok által tett feljelentések döntő többségében az ügyészség az azonosító jel hiánya miatt nem tudott vádat emelni a bűncselekményt elkövető rendőrrel szemben, ezért a büntetőeljárást bizonyítottság hiányában megszüntette, azonban a megszüntető határozatban rögzítette, hogy a feljelent ő sérelmére a beazonosíthatatlan rendőr bűncselekményt követett el .

Összességében az országgyűlési határozattal az előterjesztő azt kívánja elősegíteni, hagy az évek óta tartó peres eljárások megegyezéssel befejeződjenek, továbbá a jogalap tekintetében nem vitásan fennálló kártérítési igények kielégítése megtörténjen, így a preambulumban rögzített állami bocsánatkéréssel az áldozatok teljes körű anyagi és erkölcsi kárpótlása megtörténjen.”