Az Európai Emberi Jogi Bíróság két nem régi döntése is foglalkozott nemzetközi humanitárius és büntetőjogi kérdésekkel. A Kononov ügyben a Bíróság egy második világháborús orosz partizánparancsnok lettországi elítélését találta a nullum crimen büntetőjogi alapelvébe ütközőnek. A magyar érdekeltségű Korbély ügyben pedig a Nagy Tanács (Grand Chamber) úgy értékelte, hogy Magyarország megsértette az egyezményt azzal, hogy büntetőeljárást indított a tatai rendőrség épülete előtt tűzparancsot kiadó századossal szemben, mert olyan vádpontok alapján indított eljárást ellene, ami az elkövetéskor nem volt büntethető.
Értékelésem szerint mind a két döntés elhibázott. A litván esetben, ellentétben a bírósággal, úgy vélem, hogy civilek likvidálásszerű megölése már 1944-ben is büntetendő cselekmény volt. Lettország nagyon helyesen a Nagy Tanácshoz fordult jogorvoslatért, ám továbbra sem lehet tudni, hogy oda fog e kerülni (a 43-as cikk szerint egy öt-tagú bírói tanács dönt erről). A magyar Korbély százados esetében pedig a döntés egy fordítási, és egy koncepcionális hibában is szenved.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése