A nemzetközi szokásjog nyomában - konferencia Genfben, július 12-13.

Kiválónak ígérkező konferenciát fognak tartani a genfi egyetemen (Duke-Geneva Institute in Transnational Law, University of Geneva, July 12-13, 2013) The Role of Opinio Juris in Customary International Law címmel. A szervezők elérhetővé tették az előadások alapjául szolgáló tanulmányokat a konferencia honlapján. Voilá!

Elkövetés és részesség a Nemzetközi Büntetőbíróság előtt

Egy kiváló tanulmány fog megjelenni a Leiden Journal of International Law következő számában (Assessing the Control-Theory). A Nemzetközi Büntetőbíróság fellebbviteli tanácsát is orientálni, befolyásolni kívánó tanulmányt Jens David Ohlin(Cornell University - School of Law), Elies Van Sliedregt (VU University Amsterdam - Faculty of Law) és Thomas Weigend (University of Cologne) jegyzik.

Az Auschwitz-album története az IPM Magazinban

Az IPM júniusi számában jelent meg egy írásom az ún. Auschwitz-album történetéről:

"Az auschwitz-birkenaui táborkomplexum borzalmairól egyetlen fotósorozat maradt meg az utókor számára. A képeken a tábor történetének egyik legmegrázóbb fejezete, a Kárpátaljáról deportált magyar zsidók tragédiája elevenedik meg. Az album és megtalálója, Jákob Lili kalandos utat járt be. Ez az ô történetük". 

Gyors reakció az Alkotmánybíróság Biszku-ügyben hozott határozatára

A HírTv Magyarország élőben c. műsorában röviden beszéltem az Alkotmánybíróság "Biszku-ügyben" hozott határozatáról.

Az üggyel részletesebben itt és itt foglalkoztam:

Alább található az Alkotmánybíróság sajtóközleménye, a határozat pedig itt olvasható:

"Az Alkotmánybíróság 2013. június 17-én meghozott határozatában megállapította, hogy a nemzetiszocialista és a kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadását tiltó büntetőtörvényi tényállás nem alaptörvény-ellenes. A Budai Központi Kerületi Bíróság bírája az előtte folyamatban lévő büntetőügyben – az eljárás felfüggesztése mellett – a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 269/C. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése érdekében fordult az Alkotmánybírósághoz. Indítványában kifejtette, hogy a nemzetiszocialista és a kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadását tiltó rendelkezés sérti a véleménynyilvánítás szabadságát, illetve a jogbiztonságot.

Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a támadott tényállás a véleménynyilvánítás szabadságának szükséges és arányos korlátozása. Egyrészt ugyanis a nemzetiszocializmus és a kommunizmus bűneinek tagadása sérti mind az áldozatok, mind pedig a velük közösséget vállaló, a demokratikus értékek mellett elkötelezett állampolgárok méltóságát. Másrészt a jogállamiság legfontosabb értékei melletti társadalmi elkötelezettség megóvása mint alkotmányos cél is indokolja a demokratikus eszme megkérdőjelezésére alkalmas megnyilvánulások elleni fellépést. Harmadrészt a rendelkezés a köznyugalmat is védi, mivel a szóban forgó bűnök nyilvános tagadása arra is alkalmas lehet, hogy közfelháborodást keltve, másokat megbotránkoztatva olyan indulatot gerjesszen, amely a köznyugalom megzavarásához vezethet. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy mindezeknek az alkotmányos értékeknek és céloknak az összessége jelen esetben a véleménynyilvánítás szabadságának még a büntetőjogi korlátozását is szükségessé és arányos mértékűvé teszi. Az Alkotmánybíróság a jogbiztonság sérelmét kifogásoló indítványrészt sem ítélte megalapozottnak, ezért az indítványt elutasította.

Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a vizsgált bűncselekmény tárgyát nem csupán azok a tettek képezik, amelyek a nemzetközi jog, illetőleg a belső nemzeti jog szerint a népirtás, illetve az emberiség elleni cselekmények törvényi tényállását kimerítik, hanem minden, a népirtáshoz és az emberiség elleni cselekményhez fogható súlyú, általános történelmi evidenciaként elfogadott, a nemzetiszocialista és a kommunista diktatúrák alatt véghezvitt rémtett is. Ezek meghatározása a konkrét büntetőügyben eljáró bíró feladata.

A határozathoz Balogh Elemér, Salamon László, Szalay Péter és Pokol Béla alkotmánybírók párhuzamos indokolást, Bragyova András, Kovács Péter és Lévay Miklós alkotmánybírók különvéleményt csatoltak".

A Csatáry-ügyben benyújtott vádiratról és a magyar holokauszt-kutatás jelenlegi kihívásairól

Tegnap a Klubrádió Megbeszéljük c. műsorában beszélgettem Bolgár Györggyel a Csatáry László ellen benyújtott vádiratról, annak jelentőségéről és a magyar holokauszt-kutatás jelenlegi kihívásairól.

http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20130618-165849.mp3 (17:20-30:00)

http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20130618-172849.mp3 (00:00-04:00)

A sajtónak tegnap megküldött ügyészségi közlemény alább olvasható.

Csatáry László jogi képviselője, Horváth B. Gábor pedig a HírTv, Magyarország élőben c. műsorában reagált a vádirat állításaira:  http://mno.hu/?block=mno_video_popup&param=media_id=74846

"FŐVÁROSI FŐÜGYÉSZSÉG

Budapest V., Akadémia u.13. 1054

                                                                                                                     

SAJTÓKÖZLEMÉNY

 A Budapesti Nyomozó Ügyészség a háborús bűntett miatt dr. Csatári László Lajos ellen indult bűnügyben a mai napon vádiratot nyújtott be a Fővárosi Törvényszékhez.

 A vádirati tényállás lényege szerint, dr. Csatári László Lajos vádlott a m. kir. rendőrség hivatásos állományú tagjaként 1942. őszén az ún. első bécsi döntés értelmében a Magyar Királysághoz visszacsatolt Kassára, a Kassai Rendőrkapitányság állományába került.

Kassa 1944. március 19-i német megszállását követően a városban gettót, majd később a kassai téglagyárban internáló-, illetőleg gyűjtőtábort hoztak létre, ahová a helyi rendőrség és csendőrség közreműködésével 1944. április 5. és 22. napja közötti időben a kassai, illetve Kassa környéki zsidóság túlnyomó részét, közel 12.000 főt internálták.

A Kassai Rendőrkapitányság vezetője, dr. Horváth György r. vezérőrnagy, főkapitány-helyettes 1944. május elején a vádlottat, mint rendőr-segédfogalmazót nevezte ki a téglagyári internáló-, illetőleg gyűjtőtábor elöljárójának. Dr. Csatári László Lajos vádlott ilyen minőségében 1944. május hónapban – pontosabban meg nem határozható időben – puszta kézzel, és a nála lévő kutyakorbáccsal rendszeresen, minden különösebb indok nélkül verte, bántalmazta az internáltakat nemre, korra és egészségi állapotra tekintet nélkül.

A téglagyári internáló-, illetőleg gyűjtőtáborban fogva tartott közel 12.000 főt 1944. május közepe és június eleje közötti időben, tehervagonokba zsúfolva különböző, a németek által megszállt területeken lévő koncentrációs táborokba – legtöbbjüket Auschwitz-ba – deportálták, amelyben Dr. Csatári László Lajos vádlott tevékenyen közreműködött.

Az egyik transzport elindítását megelőzően, 1944. június 2. napján, dr. Csatári László Lajos vádlott a deportálandók közé tartozó egyik személy erre vonatkozó, kifejezett kérése ellenére megtiltotta, hogy a kb. 80 fővel telezsúfolt, ablaktalan tehervagonokon az abban tartózkodók amúgy is embertelen körülményeinek megkönnyítése érdekében ablakokat vágjanak.

Dr. Csatári László Lajos vádlott cselekményeivel szándékosan segítséget nyújtott a Kassáról a németek által megszállt területeken lévő koncentrációs táborokba deportált zsidók sérelmére elkövetett törvénytelen kivégzésekhez és kínzásokhoz is.

 Budapest, 2013. június 18.

                                                                                       Dr. Ibolya Tibor

                                                                                  mb. fővárosi főügyész"