készíti: Gellért Ádám
email/elérhetőség: gadam107@yahoo.com

“The only necessary for "evil" to triumph is for a few good men to do nothing”


2011. március 23., szerda

Az ügyészség továbbra sem lép az 1956-os megtorlások ügyében

Frissítés

Élő rádió-interjú a Lánchíd Expressz március 28-ai adásában:

http://www.lanchidradio.hu/belfold/biszkuugy_nem_hagyja_annyiban_gellert_adam_20110328

Frissítés 2

A Magyar Nemzet március 25-ei számaBiszku-ügy: lezáratlan igazságtétel” címmel közli hosszabb elemzésemet.

***

A Legfőbb Ügyészség március 1-én meghozott egyoldalas határozatával végleg elutasította a Biszku Béla és mások ellen tett feljelentésemet.

A határozat letölthető innen: http://www.mediafire.com/?66i10896hre0kxl

Dr. Láng László főosztályvezető ügyész négy hetes ügyintézés után (15 nap a törvény által előírt elintézési határidő) a következő szó szerinti indokolással utasította el a korábbi határozata ellen benyújtott 8 oldalas panaszomat:

„Megállapítom, hogy a határozat rendelkező része és indokolása mindenben megfelel a törvényi követelményeknek (Be. 169. §-ának (2) és (3) bekezdése), s az indokai helytállóak, ezért a panasz alaptalannak bizonyult”.

Egészen érdekes, hogy a határozat még a saját maga által egy mondattal feljebb említett törvényi minimum követelménynek sem felel meg. A panaszt elbíráló határozatot ugyanis „röviden azoknak a tényeknek a feltüntetésével kell indokolni, amelyek a határozat rendelkezéseire okot adtak”. (Be. 169. § 3. bekezdés)

Az ügyészség nem üldözi a hivatalból tudomására jutott nemzetközi bűncselekményt

A közérdek súlyos sérelmét jelenti, hogy a Fővárosi Főügyészség és a Legfőbb Ügyészség az elmúlt öt hónapban egyik határozatában sem vizsgálta érdemben az általam felvetett emberiesség elleni bűncselekmény alkalmazhatóságát.

A Legfőbb Ügyész eddig nem nyilatkozott az ügyben.

Valódi eljárás helyett pótcselekvés

Mint az köztudott, 2011. január 27-én a budapesti I. és XII. kerületi ügyészség vádat emelt Biszku Béla ellen a Btk. 269/C. §-ba ütköző bűncselekmény miatt (nemzeti szocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása). Az ügy a Budai Központi Kerületi Bíróságon van folyamatban.

Az eljárás alapjául szolgáló kijelentés

Biszku Béla 2010. augusztus 4-én a Duna Televízió Közbeszéd című műsorának vendége volt, ahol a riporter többek között az 1956-ot követő perekre vonatkozóan tett fel kérdéseket.

Skoda Gabriella, a Fővárosi Főügyészség szóvivője ezzel kapcsolatban a következőket mondta az [origo]-nak: „A vádlott ezekre [a kérdésekre] olyan válaszokat adott, amelyből úgy tűnt, hogy jelentéktelennek tartja ezeket a bűnöket”, majd hozzátette, hogy „a benyújtott vádirat szó szerint tartalmazza Biszku Béla műsorban elmondott mondatait”.

A nemzeti szocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása

A Btk. 269/C. § alapján ezt a bűncselekményt az követheti el, aki „a nemzeti szocialista vagy kommunista rendszerek által elkövetett népirtás és más, emberiség elleni cselekmények tényét tagadja.

Kérdésként merül fel, hogy milyen szerv, milyen eljárásban és mi alapján dönti el, hogy egy bizonyos esemény mikor minősült népirtásnak vagy emberiség elleni cselekményeknek. A Btk. 155. § ugyan tartalmazza a népirtás bűncselekményét, de olyat, hogy „emberiség elleni cselekmények” nem ismer. Ez a megfogalmazás a normavilágosság követelményének nem felel meg, ezért valószínúleg alkotmányellenes. A Társaság a Szabadságjogokért többek között ezért is még 2010 őszén az Alkotmánybírósághoz fordult.

Továbbmenve, az ügyészi vádemelés egy furcsa ellentmondásra világít rá. A Btk. 269/C. § alapján ugyanis csak olyan tényt lehet jelentéktelen színben feltüntetni, amely a „kommunista rendszer által elkövetett népirtásnak és más, emberiség elleni cselekmények[nek] minősül”.

Véleményem szerint sérti a jogállami büntetőjog alapelvét, hogy míg az egyik ügyészi szerv népirtásnak/„emberiség elleni cselekménynek” minősíti az 1956-ot követő megtorlásokat, addig a Biszku ügyben a legfőbb ügyészi szerv érdemi indokolás nélkül megtagadja az alapbűncselekmény miatti nyomozást.

Az Alkotmánybíróság előtti eljárás

2011. február 24-én a Budai Központi Kerületi Bíróság közleményben tudatta, hogy a Biszku Béla ellen indult büntetőügyben eljáró bíró az Alkotmánybírósághoz fordult.

Az indítvány 2011. március 2-án érkezett meg az Alkotmánybíróságra (ügyszám: 422/B/2011).

Az indítvány megismerése érdekében még aznap - hivatkozva a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság TASZ v. Magyarország döntésére - kérelmet terjesztettem elő az Alkotmánybíróság főtitkáránál a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény alapján. 2011. március 10-én az Alkotmánybíróság főtitkára (dr. Bitskey Botond) a rendelkezésemre bocsátotta az indítványt (lásd engedélyező e-mailt).

Az indítvány teljes szövege itt érhető el: http://www.mediafire.com/?rncch9ccrnj1k79.

Az indítvány tartalma

Dr. Rábai Krisztina bírónő az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. § (1) bekezdése alapján kérte a Btk. 269/C. § utólagos alkotmányossági vizsgálatát.

Álláspontja szerint „felmerülhet annak a lehetősége, hogy [a 269/C. §] nem felel meg az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében normatívan meghatározott jogállamiság elvéből levezethető jogbiztonság követelményének, [és] sértheti az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében megfogalmazott szabad véleménynyilvánítás alapjogát”.

A bírónő szerint felmerülhet, hogy

„azok a személyek, akik az 1956-os - és az utána történt - eseményekbe [sic] vezetőként, utasításokat adó személyként érintettek voltak - mint a jelen eljárás vádlottjaként szereplő Biszku Béla is - nem kötelezhetőek arra, hogy önmagukat bűncselekmény elkövetésével vádolják tekintettel arra, hogy a nemzetközi jog alapján esetleges felelősségre vonásuknak lehetne helye.”

Majd így folytatja:

„Márpedig abban az esetben, ha a fentebb említett személyek a ‘kommunizmus bűneit’ elismernék, illetve azokat ‘nem tűntetnék fel jelentéktelen színben’, esetlegesen saját felelősségüket ismernék el. Ez pedig azt eredményezhetné - egy, az (1) bekezdés hatálya alól kivett ‘vezetőknek, utasítást adó’ személyeknek büntetlenséget biztosító (2) bekezdés beiktatása nélkül -, hogy ugyanaz a jogszabályhely egyes személyek vonatkozásában alkalmazható, más személyek vonatkozásában alkalmazhatatlan lenne, ezáltal sértené az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében normatívan meghatározott jogállamiság elvéből levezethető jogbiztonság követelményét.”

A szabad véleménynyilvánítás jogával kapcsolatban a következőket írja:

„A bíróság megítélése szerint jelen ügy kapcsán nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy Biszku Béla belügyminiszterként az 1956-1961 közötti időszakban aktív résztvevője, szereplője volt a történelmi eseményeknek. Erre figyelemmel kérdésként merülhet fel, hogy elvárható-e tőle, hogy elfogulatlanul ítélje meg a rendszerváltást megelőző eseményeket, nyilatkozata nem egyfajta - saját, személyes - véleményként értékelendő-e csupán. Abban az esetben, ha a vonatkozásában - a leírtakra figyelemmel - az általa tett nyilatkozat csupán személyes véleménynyilvánításnak minősülne, míg más személyek esetében - akik az 1956-os és azt követő eseményekben nem irányító, utasítást adó személyként vettek részt - a kommunista bűnök tagadása, vagy jelentéktelen színben való feltüntetése a Btk. 269/C §-ba ütköző büntetendő cselekmény volna, egy - a büntethetőséget kizáró személyek körét tartalmazó (2) bekezdés beiktatása nélkül - olyan helyzet állna elő, amely sértené az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében normatívan meghatározott jogállamiság elvéből levezethető jogbiztonság követelményét.”

Hozzáteszi:

„Kérdésként fogalmazódhat meg az is, hogy a történelmi események megítélését lehet-e büntetőjog eszközeivel üldözni olyan esetekben, amikor az alapbűncselekmények elkövetése miatt nem indult eljárás, felelősségre vonásnak esetlegesen csak a nemzetközi jog szabályai alapján lehetne helye. Ki jogosult annak kimondására, hogy ezek a cselekmények népirtásnak, emberiség elleni bűncselekménynek minősültek-e tekintettel arra, hogy Magyarországon még nem született olyan precedens értékű jogerős bírói ítélet, amely - az 1956-os megtorlásokkal kapcsolatban - ennek tényét megállapította volna.”

„A bíróság ugyan - a lefolytatásra kerülő bizonyítási eljárás eredménye alapján - esetlegesen - áttétesen - tényként megállapíthatná - a bűnösségre való jogi következtetés levonása nélkül -, hogy az 1956-ban történtekkel összefüggésben Magyarországon népirtás, illetve emberiség elleni bűncselekmények történtek, ez azonban eljárásjogilag lehetetlen helyzetet idézne elő.”

Majd felteszi a kérdést:

„A Budai Központi Kerületi Bíróság - mint helyi bíróság - bírája mi alapján foglalhatna állást olyan cselekmények vonatkozásába, amelyek elbírálására egyébként nem volna jogosult, illetve amelyek vonatkozásában a nemzetközi jog szabályai az irányadóak.”

A bírónő kérdéseire csak egy mindenre kiterjedő, alapos és a múltat feltárni kívánó ügyészi döntés után kaphatjuk meg a választ. Mind addig, amíg ez nem történik meg, sértettek bevonásával további feljelentések megtételét tervezem.

1 megjegyzés:

Aladar írta...

Horányi Mihály, a Salgótarjáni Sortűz tanúja még mindig kész minden segítséget megadni az igazságszolgáltatásnak.