UPDATE! (2009. szeptember 15.) - Megoldódott az ügy!
“Draskovics Tibor intézkedett az iratok szigorúan titkos minősítési jelölésének törléséről, így Kenedi azok másolatait bármikor átveheti. Az eredeti dokumentumok a napokban a Magyar Országos Levéltárba kerülnek, és ezzel kutathatóvá is válnak.”
***
FRISSÍTVE! (2009. aug. 31.) A bohózat legújabb fejezete itt követhető nyomon.
***
Antoine Buyse, az utrechti Netherlands Institute of Human Rights szakírója, az ECHR blog-ban történelem-könyvbe illőnek nevezi az EEJB 2009. május 26-án meghozott Kenedi v. Magyarország ítéletét.
Nekünk, magyar állampolgároknak azonban inkább szégyenkezésre ad okot az elmarasztaló ítélet, ami egy újabb fejezet az akta/iratnyilvánosság szomorú és dicstelen történetében.
Ugyan a magyar állam (IRM) még nem döntött arról, hogy a Nagytanács elé viszi e az ügyet (erre három hónap áll a rendelkezésére), nem mehetünk el a groteszkbe hajló ügy következő állomása mellett:
„A tárcánál azt közölték érdeklődésünkre, hogy mivel az ítélet jelenleg csak angol nyelven áll rendelkezésre, a minisztérium első és legfontosabb intézkedése, annak magyar nyelvre fordíttatása, majd tanulmányozása…Kenedi Jánostól azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a már június elején elkészült magyar fordítást szükség esetén szívesen átküldi e-mailben ügyvédje révén az arra rászorult hivatalos szerveknek, megelőzendő a jogszabályokban és azok értelmezésében való fuldoklást.” (HVG cikk, 2009. június 22., kiemelés tőlem)
Csak a tisztánlátás végett: az ítélet 12 oldalas. Ebből, az EEJB gyakorlatának és ítéletszerkesztésének megfelelően, 5 és fél oldal a korábbi magyarországi eljárásokat taglalja, valamint részletezi a jogszabályi hátteret, az utolsó 2 és fél oldal pedig a rendelkező rész, tehát az indokolás kemény 4 oldalt tesz ki.
A lényeg pedig ennyi (kiemelések tőlem):
45. The Court observes that the applicant obtained a court judgment granting him access to the documents in question (see paragraph 10 above). Thereafter, a dispute evolved as to the extent of that access. However, the Court notes that, in line with the original decision, the domestic courts repeatedly found for the applicant in the ensuing proceedings for enforcement and fined the respondent Ministry. In these circumstances, the Court cannot but conclude that the obstinate reluctance of the respondent State's authorities to comply with the execution orders was in defiance of domestic law and tantamount to arbitrariness. The essentially obstructive character of this behaviour is also manifest in that it led to the finding of a violation of Article 6 § 1 of the Convention (see paragraph 39 above) from the perspective of the length of the proceedings. For the Court, such a misuse of the power vested in the authorities cannot be characterised as a measure “prescribed by law”.
48. In the instant case, the respondent State body, being itself in the first place bound by the rule of law, adamantly resisted the applicant's lawful attempts to secure the enforcement of his right, as granted by the domestic courts. In these circumstances, the Court considers that the procedure designed to remedy the violation of the applicant's Article 10 rights at the domestic level proved ineffective. It follows that there has been a violation of Article 13 read in conjunction with Article 10 of the Convention.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése