A Gotovina ítéletről

200 méter címmel egy összefoglaló az ICTY fellebbviteli tanácsának ítéletéről a Magyar Nemzet Hétvége mellékletében (2012. november 24.).

Az 1956-os sortüzek és a magyar igazságszolgáltatás

Biszku Béla és a salgótarjáni, valamint a Marx téri sortűz az Élet és Irodalom 2012. november 23-i számában.

A Központi Nyomozó Főügyészség döntése a Mátsik György ügyben

2012. július 31-én Mansfeld László, két JOBBIKOS képviselő (Szilágyi György, Murányi Levente) és Dégi András a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének elnöke feljelentést tettek a Masfeld Péterre elsőfokon halálbüntetés kiszabását kérő Mátsik György ügyésszel szemben.  Eörsi László történész szerint Mátsik György további legalább huszonhét emberre kért halálos ítéletet az ʽ56-os megtorlások során, közülük húsz személyt ki is végeztek. A Mansfeld- és a Fónay-peren kívül ő képviselte a vádat a Fáncsik György, a Nagy József, a Futó János és társaik elleni eljárásokban.

2012. augusztus 15-én a Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) feljelentés kiegészítést rendelt el az ügyben.

A KNYF 2012. szeptember 6-i dátumozással bűncselekmény hiányában elutasította a feljelentést.

A feljelentők közül egyedül Mansfeld László élhetne panasztételi jogával (Be. 195. § (1) bekezdés), a nem sértett feljelentők nem (Be. 195. § (2) bekezdés). Szilágyi György ugyanakkor egy sajtótájékoztatón azt nyilatkozta, hogy Mansfeld László nem fog panasszal élni, mert már „nem hisz az igazságszolgáltatásban, nem hiszi, hogy valaha elnyerik büntetésüket a felelősök és feleslegesnek érzi, hogy panasszal éljen”.

A Központi Nyomozó Főügyészség határozatát dr. Keresztes Imre főügyész hozta meg. A határozat teljes szövege innen tölthető le.

Már 1994-ben eljárás alá kellett volna vonni Biszku Bélát

Tegnap Biszku Bélát több emberen elkövetett, emberöléssel megvalósított háborús bűntettel gyanúsította meg az ügyészség. Biszku Bélát – akit Ibolya Tibor megbízott fővárosi főügyész az 1956-os forradalmat követő megtorlások fő irányítójának és felelősének nevezett - két, az 1956-os eseményeket követő sortűzzel, a budapesti Nyugati téri és a salgótarjáni sortűzzel összefüggésben gyanúsítják. Lásd az ügyészségen tartott sajtótájékoztató teljes, vágatlan felvételét itt.

Ibolya Tibor az 1949-es genfi egyezményeket jelölte meg a gyanúsítás nemzetközi jogi alapjául. Tehát nem az ún. lex Biszkuban (2011. évi XXC. törvény) található emberiesség elleni vagy  kommunista bűncselekmények alapján nyomoz az ügyészség (legalábbis ebben az ügyben).

Az ügyészségnek ebben az ügyben már 1994-ben el kellett volna járni. Minderről részletesen itt lehet olvasni.

A tegnapi két tévéfelvétel pedig alább tekinthetőek meg:

Hír TV Rájátszás

Duna TV, Közbeszéd

Révész Sándor a Népszabadság publicistája minderről így ír (részlet a ma megjelent cikkből):

„Életünk alapvető ténye a társadalom gyenge ellenállása a jogállam szétverésével szemben. Ennek egyik fontos és alábecsült tényezője a Kádár-nosztalgia, mely a kormány, az ellenzék és a választani nem tudók táborában is igen erős. Nagyon fontos lenne tehát megerősíteni a közemlékezetben, mennyi halál és szenvedés, szörnyű sortűz és ítélet írandó a Kádár-rezsim számlájára. A kegyetlen megtorlás főszervezői közül pedig ma már csak Biszkut lehet elővenni. Annak a hazug sémának a megtörése is fontos, hogy a „baloldal” a náci, a „jobboldal” meg a komcsi aggastyánokat üldözi. Ebbe a sémába demokraták nem férnek bele. Látjuk, hogy a lex Biszku mögött álló első számú szakértő, Gellért Ádám hatalmas energiával dolgozik a ’44-es bűnös, Csatáry László elleni per megalapozásán. Másrészt, a kormánytól távol állva is lehet képviselni színvonalasan és szenvedélyesen az emberiesség elleni bűnök azonos normák szerinti megítélését. Erre Kőszeg Ferenctől Ungváry Krisztiánon át Schiffer Andrásig mutattak példát néhányan”.

Cikk az Élet és Irodalomban az 1944-es kassai deportálásokról és Csatáry Lászlóról

1944 kora nyarán a magyar hatóságok Kassán és környékén közel tizenkétezer embert megfosztottak minden vagyonuktól, majd egy üresen álló téglagyárba kényszerítették őket. Családok ezrei nyomorogtak itt borzasztó körülmények között több hétig, míg be nem gördültek a táborba a marhavagonok. Az Élet és Irodalom augusztus 17-i számában megjelent cikket teljes terjedelmében itt lehet elolvasni.

Csatáry László és a kassai deportálások a dokumentumok tükrében

A Holokauszt Emlékközpontban megtartott nemzetközi sajtótájékoztatóra készült kétnyelvű összefoglaló.

Csatáry László gettóparancsnok aláírása egy korabeli iraton.

Forrás: Magyar királyi rendőrkapitányság, Kassa 4814/1944. sz. irat, K/18. doboz.

Hírösszefoglalók:

http://www.washingtonpost.com/world/europe/experts-say-evidence-against-suspected-war-criminal-in-hungary-stronger-now-than-in-2011-case/2012/07/23/gJQARkCi3W_story.html

http://mandiner.hu/cikk/20120725_aki_szivbajos_ne_jojjon_a_teglagyarba 

http://index.hu/belfold/2012/07/25/csatary_ugye_sokkal_sulyosabb_kepiroenal/

http://www.magyarhirlap.hu/belfold/parancsnokkent_irt_ala_csatary_laszlo.html 

TV-műsorok:

Egyenes Beszéd, beszélgetés Kálmán Olgával

http://atv.hu/cikk/video-20120725_gellert_adam

Az 1941. évi kőrösmezői deportálások - A kitoloncolásokat jóváhagyó minisztertanácsi döntés háttere

Hetvenegy évvel ezelőtt a magyar állam szervei körülbelül húszezer, évtizedek óta az országban élő zsidó személyt egy határ menti katonai gyűjtőtáborban összegyűjtöttek, majd teherautókon a magyar hadsereg által megszállt oroszországi hadműveleti területre szállítottak. A kitoloncoltak nagy részét német rendőri egységek mészárolták le 1941 nyarán-őszén különböző ukrajnai városokban (Kamenyec-Podolszkij, Nadvorna, Sztaniszlau és Kolomea).

A Kőrösmező 1941 kutatócsoport tanulmánya frissen feltárt levéltári iratok alapján részletesen bemutatja – először a témával foglalkozó szakirodalomban –, hogy a deportálásokat a legfelső kormányzati szinten, a minisztertanács 1941. július 1-ji ülésén is jóváhagyták.

A tanulmány ezen felül megcáfolja azt a szakirodalomban igen elterjedt nézetet, miszerint a kitoloncolások ötlete a belügyminisztérium középvezetőitől származott volna. A tanulmány külön kitér arra is, hogy német nyomásra rendelték-e el a deportálásokat.  

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának tudományos folyóiratában (Betekintő) megjelent cikk letölthető innen:

Az 1941. évi kőrösmezői deportálások

A kitoloncolásokat jóváhagyó minisztertanácsi döntés háttere

Kereshető verzió: http://www.betekinto.hu/2012_2_gellert_gellert

Pdf verzió: http://www.betekinto.hu/sites/default/files/2012_2_gellert_gellert.pdf

A szerzőkkel a korosmezo1941@hdke.hu címen lehet felvenni a kapcsolatot.

Ítélethirdetés az E. Zsanett ügyben 2012. június 20-án – a Fővárosi Ítélőtábla összefoglalója

Az E. Zsanett ügyben készült bírósági összefoglaló teljes terjedelmében alább olvasható:

A nyilvános ülés időpontja: 2012. június 14. és 2012. június 20., 9:00 óra

Helyszín: Fővárosi Ítélőtábla, Budapest, V., Markó u. 16. fszt. 3. számú, illetve fszt. 8. számú tárgyalóterem

A vádlottak neve:  T. Péter I. r. vádlott, F. Zsolt II. r. vádlott, R. Gábor III. r. vádlott, B. Gergely IV. r. vádlott, I. Tibor V. r. vádlott

Az ügy tárgya: vesztegetés bűntette és más bűncselekmények

A Fővárosi Bíróság T. Péter I. r. vádlottat 1 rb. vesztegetés bűntette, 1 rb. személyi szabadság megsértésének bűntette, 1 rb. szemérem elleni erőszak bűntettének kísérlete és 1 rb. zsarolás bűntette; F. Zsolt II. r. vádlottat 1 rb. vesztegetés bűntette, 1 rb. személyi szabadság megsértésének bűntette, 1 rb. szemérem elleni erőszak bűntettének kísérlete és 1 rb. zsarolás bűntette; R. Gábor III. r. vádlottat 1 rb. személyi szabadság megsértésének bűntette, 1 rb. szemérem elleni erőszak bűntettének kísérlete és 1 rb. zsarolás bűntette; B. Gergely IV. r. vádlottat 1rb. személyi szabadság megsértésének bűntette, 1 rb. szemérem elleni erőszak bűntettének kísérlete és 1 rb. zsarolás bűntette, valamint I. Tibor V. r. vádlottat 1 rb. személyi szabadság megsértésének bűntette, 1 rb. szemérem elleni erőszak bűntettének kísérlete és 1 rb. zsarolás bűntette miatt emelt vád alól felmentette.

Tényállás:

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint T. Péter r. I. r., F. Zsolt II. r., R. Gábor III. r., B. Gergely IV. r., és I. Tibor V. r. vádlottak 2007. május 3-án 19 órától 2007. május 4-én 7 óráig a Rendészeti Biztonsági Szolgálat VI. Bevetési Osztályának járőreiként a BRFK VIII. Kerületi Rendőrkapitányság illetékességi területén teljesítettek szolgálatot. Feladatukat képezte többek között gépjármű ellenőrzések végrehajtása is. 5 óra körüli időben I., II., III. és IV. r. vádlottak Budapest VIII. kerület, Múzeum körúton a Nemzeti Múzeum előtti buszmegállónál végeztek gépjármű ellenőrzéseket.

E. Zsanett 2007. május 4-én hajnalban Miskolcról érkezett haza személygépkocsijával. A Nemzeti Múzeum előtti buszmegállónál 4 óra 54 perc körül I. vagy II. r. vádlott leintette E. Zsanettet, aki a buszmegálló környékén megállt. Az igazoltatást E. Zsanettel szemben I. és II. r. vádlott kezdte meg. Közben I. Tibor V. vádlott – aki rendőrségi személygépkocsival azért indult el I., II., III. és IV. r. vádlottak felállítási helye felé, hogy a szolgálat végeztével őket a laktanyába szállítsa – a Baross utcából a Múzeum körútra ráfordulva áthaladt a Kálvin téren, majd a buszmegállóhoz érve 4 óra 55 perc körül E. Zsanett gépkocsija mögött megállt. III. és IV. r. vádlottak a szolgálati kocsiba beszálltak.

Azt nem lehet megállapítani, hogy T. Péter I. r. és F. Zsolt II. r. vádlottak mely iratok átadására szólították fel E. Zsanettet, illetve azt sem lehet megállapítani, hogy E. Zsanett ekkor adott-e át bármilyen iratot a vádlottaknak, illetve nála voltak-e az iratai. Erre tekintettel az sem állapítható meg, hogy milyen tartalmú beszélgetés folyt a vádlottak illetve E. Zsanett között. Csupán az állapítható meg, hogy a beszélgetés során elhangzott, hogy E. Zsanett nemrég szakított a barátjával, illetve, hogy T. Péter I. r. vádlottnak felesége és két gyermeke van. Az intézkedés során E. Zsanett két sms-t küldött, egyet 5 óra 2 perc körül K.Zs-nak, melynek tartalma az volt, hogy „baj van”; egyet pedig néhány perccel később, 5 óra 21 perc körül, K.Zs lakótársának, K. A-nak melynek tartalma az volt, hogy „kurva nagy baj van”, hívja fel őt K. Zs. Az igazoltatás közben, 5 óra 8 perc körül T. Péter I. r. vádlott észlelte, hogy egy gépjármű szabálytalanul fordul meg a Múzeum körúton, ezért R. Gábor III. r., B. Gergely IV. r. és I. Tibor V. r. vádlottak megfordultak és a szabálytalanul közlekedő autós után mentek. Az autóst az Üllői úton utolérték, majd figyelmeztetése után, 5 óra 12 perc körül visszatértek a Nemzeti Múzeum előtti buszmegállóhoz.

Közben T. Péter I. r. és F. Zsolt II. r. vádlottak úgy döntöttek, hogy E. Zsanettet meg nem állapítható okból lakóhelyéhez kísérik, erről tájékoztatták a rendőrségi gépkocsiban ülő III. r., IV. r. és V. r. vádlottakat. E. Zsanettet az általa korábban megadott lakcíméhez kísérték anélkül, hogy erre parancsnokaiktól engedélyt kaptak volna. T. Péter I. r. vádlott beszállt E. Zsanett gépkocsijának első ülésére, a II. r., III. r., IV. r. és V. r. vádlottak pedig a rendőrségi gépkocsival követték E. Zsanett gépkocsiját. 5 óra 27 perckor jártak az L. téren, 5 óra 40 perckor E. Zsanett már bizonyosan a lakásán tartózkodott. Ezt követően a vádlottak bevonultak a VIII. Kerületi Rendőrkapitányságra.

Az esemény során – pontosan meg nem állapítható időpontban – E. Zsanett iratait igazolásra átadta T. Péter I. r. vádlottnak.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a pótmagánvádló és jogi képviselője elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése, másodlagosan bűncselekmény megállapítása és büntetés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést. T. Péter I. r. vádlott védője valamennyi vádpont vonatkozásában bűncselekmény hiányában történő felmentés érdekében fellebbezett.

Beadványok és alkotmánybírósági döntések a Btk. 269/C. §-val kapcsolatban

Három beadvány érkezett az Alkotmánybírósághoz a Btk. 269/C. §-nak (nemzeti szocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása) alaptörvény-ellenességével kapcsolatban.

Egy magánszemély által benyújtott indítványt az Alkotmánybíróság 2012. június 5-én visszautasította. A Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezet által kezdeményezett eljárást az Alkotmánybíróság megszüntette.

Egyedül Rábai Krisztina bírónő (Budai Központi Kerületi Bíróság) 2011. februárjában benyújtott indítványa maradt talpon. Mint ismeretes a bírónő az AB-hez fordulással egyidőben felfüggesztve a Biszku Béla elleni eljárást (11.B.I.194/2011. sz.). Az Alkotmánybíróság 2012. június 4-i teljes ülésén ugyan szerepelt a bírói indítvány, de döntés nem született. A határozat/végzés-tervezet valószínűleg visszakerült átdolgozásra az előadó bíróhoz (az indítvány nem szerepel(t) az Alkotmánybíróság június 11, 12, 18 és 19-i napirendjén).

Alább a közérdekű adatigénylés során az Alkotmánybíróság főtitkára által rendelkezésre bocsátott indítványok és AB döntések olvashatók:

Indítványozó	Indítvány	Ügyszám	AB döntés
TASZ	2010. szeptember 27: indítvány	XX/1285/2012.	Megszűnt
Magánszemély	2010. június 8: indítvány	Alkotmányjogi panasz IV/2708/2012.	2012. június 5: AB visszautasítja, indítványozó egyedi érintettsége nem állapítható meg.
BKKB (11.B.I.194/2011. sz. ügy, dr. Rábai Krisztina bíró)	2011. február 24: első indítvány 2012. március 8: kiegészítő indítvány	III/81/2012.	2012. június 4-i ülés: az Alkotmánybíróság tárgyalta.

Az alkotmánybírósági ügyrend 48. § (1) bekezdése szerint „az Abtv. 25. §-ában foglalt bírói kezdeményezést a főtitkár haladéktalanul megvizsgálja és előkészíti. Az elnök a bírói kezdeményezés beérkezésétől számított harminc napon belül kijelöli az előadó alkotmánybírót. Az előadó alkotmánybíró az első tervezetet száznyolcvan napon belül az ügy elbírálására jogosult testület elé terjeszti” A (4) szerint ezt a határidőt az előadó alkotmánybíró javaslatára az elnök meghosszabbíthatja. 

Ugyanakkor nem tudjuk, hogy Alkotmánybíróság elrendelte-e az ügy soron kívüli vagy gyorsított eljárásban történő intézését (ügyrend, 16. § (5) bekezdés a.) pont). Ez annyiban fontos, hogy amennyiben gyorsított eljárásban történik az ügy elbírálása, úgy minden eljárási cselekményt az általában rendelkezésre álló idő fele alatt kell elvégezni (ügyrend, 50. § (4) bekezdés).

Az Alkotmánybíróság honlapján található információ szerint a testület július 16 és augusztus 26 között ítélkezési szünetet tart. Csak remélhetjük, hogy addig megszületik a döntés. 

E. Zsanett pótmagánvádas ügye másodfokon: következő tárgyalás június 20-án

A bíróság tájékoztatása szerint a Fővárosi Ítélőtábla 2012. június 20-án délelőtt 10 órára tűzte ki E. Zsanett pótmagánvádas ügyében a következő másodfokú tárgyalás időpontját.

Helyszín: Budapest, V., Markó u. 16. számú Kúria épületében a fszt. 8. számú tárgyalóteremben.

Nem döntött az AB a Btk. 269/C. §-ról

Az Alkotmánybíróság június 4-i ülésén ugyan tárgyalta, de nem döntött a Btk. 269/C. § alaptörvény-ellenességével kapcsolatos indítványokról.

A Zsanett-ügyben hozott ítéletek

2010. március 8-án hirdette ki ítéletét a Fővárosi Bíróság az E. Zsanett által indított pótmagánvádas ügyben. Az ítélethirdetés után E. Zsanett jogi képviselője, Tuza Péter úgy nyilatkozott, hogy fellebbezni fognak.

Egy korábbi bejegyzésben már beszámoltam a Zsanett-ügyben készült civil bizottsági jelentésről. Az ott idézett Mancs-cikkben foglaltakkal most is egyet értek:

„E jelentés megismerését legszívesebben kötelezővé tennénk, de legalábbis melegen ajánljuk minden Magyarországon élő embernek. Elvárnánk, hogy óránként olvassák be minden közszolgálati tévében, mondván: íme, ezt tudja a civil kontroll Magyarországon. Az igazságszolgáltatás meg azt tudja, amit a Zsanett-ügyben produkált (kábé világbotrány)”.

A pótmagánvádas ügyben született elsőfokú ítélet nem került fel a bírósági határozatok elektronikus gyűjteményébe. Ellenben megtalálható az eljáró rendőrökkel szemben a szolgálatban kötelességszegés/hivatali visszaélés bűntette ügyében született ítéletek:

Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa ítélete (Kb. I. 11/2008/15. szám, 1-H-KBJ-2008-51). Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa ítélete (6.Kbf.97/2008/4. szám, FIT-H-KBJ-2009-50). Legfelsőbb Bíróság végzése (Bhar.I.151/2009/3.szám, LB-H-KBJ-2009-8)

Az irányadó tényállás szerint

„a II. és III.r. vádlottak voltak azok, akik intézkedtek tanú1-gyel szemben, mely során megállapították, hogy nevezett sem magát, sem a személygépkocsit okmányokkal nem tudta igazolni, és a II.r. vádlott volt az, aki a járőrvezetőnél kezdeményezte, hogy a szabálysértést elkövető személyt ne jelentsék fel. Az I.r. vádlott döntött úgy, hogy  nem a kerületi kapitányság épületébe állítják elő az igazoltatott személyt, hanem hazakísérik abból a célból, hogy okmányait bemutathassa. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás rögzíti azt is, hogy a vádlottak tisztában voltak azzal, hogy tanú1 lakása kívül esik a VIII. kerületi Rendőrkapitányság illetékességi területén”.

A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy

„amennyiben tanú1 lakóhelye a vádlottak járőrkörzetén belül lett volna, a szolgálati szabályzat engedélye alapján az sem lett volna kifogásolható, hogy a vádlottak az otthonához kísérjék, lehetővé téve, hogy ott magát igazolja. Minderre azonban a szolgálati hely engedély nélküli elhagyásával került sor, ezért az I, II. és III.r. vádlottak magatartása a Btk. 225. §-ába ütköző hivatali visszaélés bűntettének törvényi tényállási elemeit maradéktalanul megvalósítja. E három vádlott tehát a hivatali kötelességüket megszegték, mert a tényállásban rögzített figyelmeztetéssel zárul intézkedés megtételére a járőrkörzetükön kívül, elöljárói engedély nélkül nem voltak jogosultak”.

A másodfokú bíróság kiemelte:

„hogy az elsőfokú bíróság nem az eljárási szabályok szerint járt el, amikor a vádlottakat egymás jelenlétében oktatta ki a Be. 117.§ (2) és (4) bekezdésében foglalt jogaikra, illetve nyilatkoztatta őket arra, hogy kívánnak-e vallomást tenni. A Be. 288.§ (1) bekezdése szerint a vádlottat rendszerint a még ki nem hallgatott vádlott-társai távollétében kell kihallgatni. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a kihallgatás része, illetve a kihallgatás közvetlen előzménye a jogokra történt kioktatás. Emiatt a kihallgatás szerves részét képezi a vádlott azon nyilatkozata is, hogy kíván-e a vallomástételi jogával élni vagy a vallomástételt megtagadja. Ennek a nyilatkozatnak pertaktikai okból is a vádlott-társak távollétében kell elhangzani, figyelemmel arra, hogy a vádlott-társ nyilatkozata befolyásolhatja a további vádlottakat abban, hogy tesznek-e vallomást, illetve vallomásukat milyen tartalommal teszik meg. A katonai tanács kioktatási módszerét a másodfokú bíróság helyteleníti.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás végén csupán ismertette a bizonyítás eszközéül szolgáló iratokat, amely eljárás ellentétes a Be. 301.§ (1) és (3) bekezdésében írtakkal. E rendelkezés szerint a bizonyítás eszközéül szolgáló iratok felolvasásának van helye, amely egy szélesebb ismertetést jelent, mint a bizonyítékul szolgáló okiratok megjelölése. A törvényhely (3) bekezdése az ügyész, a védő és a vádlott egybehangzó indítványára teszi csupán lehetővé az okiratok felolvasása helyett annak lényegének ismertetését. Ilyen indítvány az ügyben nem hangzott el. Észlelte továbbá a másodfokú bíróság, hogy az ítélet írásba foglalása és felterjesztése a Be. 260.§ (4) bekezdésében írt határidőn túl történt meg. A másodfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezek az eljárási szabálysértések azonban az ügy elbírálására nem voltak olyan érdemi kihatással, amely az ítélet Be. 375.§ (1) bekezdésében írt okból történő hatályon kívül helyezését eredményezte volna. Egyebekben az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok betartásával járt el. Az eljárásban részt vevő személyek a törvényes jogaikat gyakorolhatták”.

Védői kirendelések a rendőrkapitányságokon - a Helsinki Bizottság (sikertelen) adatigénylési kérelme

A Magyar Helsinki Bizottság több javaslatot is tett a kirendelt védői rendszer reformjával kapcsolatban: Javaslat a magyar kirendelt védői rendszer reformjára (2007), Lépések egy átlátható kirendelt védői rendszer irányába (2012).

„2007-ben a Magyar Helsinki Bizottság pert indított közérdekű adatok kiadása iránt a BRFK és több mint egy tucat kerületi kapitányság ellen, mert azok megtagadták annak nyilvánosságra hozatalát, hogy 2007-ben mely védőket hány alkalommal rendelték ki az általuk folytatott büntetőeljárásokban azon terheltek számára, akik esetében a védő részvétele kötelező az eljárásban, de saját maguk nem hatalmaztak meg védőt”.

A MHB közérdekű adatigénylési igényét (a felülvizsgálati kérelmük itt olvasható) a Legfelsőbb Bíróság (Pfv.IV.22.031/2010/5.szám, LB-H-PJ-2011-379) elutasította:

„Az Alkotmány 57. § (3) bekezdése valóban kimondja, hogy a védelemhez való jog biztosítása állami feladat. E kötelezettségének a bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság úgy tesz eleget, hogy a Be. 5. § (3) bekezdése szerint biztosítja a védekezés jogát, a Be. 46. és 48. §-aiban előírt esetekben pedig kirendeli a védőt. Az állam - szervei útján - ily módon teljesíti a rá bízott közfeladatot, amelynek ellátása a védő kirendelésével lezárul. Ettől kezdve a közcélt is szolgáló, kirendelt védő tevékenysége magántevékenység. Mivel a védőnek nincs jogszabályban meghatározott feladat- és hatásköre, nem tekinthető egyéb közfeladatot ellátó személynek.

A büntetőeljárásban a védelmet ellátó személy számára jogokat és kötelezettségeket megállapító eljárási szabályok nem tekinthetők a kirendelt védő számára meghatározott feladat- és hatáskört megállapító külön jogszabálynak.

A Be. kizárólag a hatóságok számára ír elő kötelezettséget a védelemhez való jog biztosításával kapcsolatban. Ezt az értelmezést támasztja alá a Be. 1. §-a, amely szerint a büntetőeljárásban a vád, a védelem és az ítélkezés egymástól elkülönül. A kifejtettekre figyelemmel a felperes tévesen hivatkozott arra, hogy mivel a védelem biztosítása közfeladat, és a védőkre vonatkozó adatokat kizárólag a kirendelésig kérte, ezért annak kiadása nem tagadható meg.

A fentieknek megfelelően a védők neve a kirendeléseik száma tekintetében nem az Avtv. 19. § (4) bekezdése szerinti közérdekből nyilvános, hanem az Avtv. 2. § 1. pontban meghatározott olyan személyes adat, amelyek kiadására az egyébként az Avtv. 2. § 8. pont alapján adatkezelő alperesek nem kötelezhetők.

Az Avtv. 5. § (1) bekezdése kimondja: személyes adatot kezelni csak meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében lehet. Az adatkezelésnek minden szakaszában meg kell felelnie e célnak. A (2) bekezdés szerint csak olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas, csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig. A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza: a felperes kereseti kérelme arra irányult, hogy az egyes rendőrkapitányságok minden egyes ügyvéddel kapcsolatban gyűjtsék ki a kirendeléseket. Azonban ilyen adatkezelést egy jogszabály sem ír elő az alperesek terhére. A kirendelt ügyvédek nevének kezelése kizárólag a büntetőeljárásban való részvételükkel kapcsolatban merül fel. Az ügyvédek nevének és kirendeléseik számának kigyűjtése az adatkezelések olyan összekapcsolását jelentené, amit az Avtv. 8. § (1) és (2) bekezdése nem tesz lehetővé, mivel sem az érintettek nem járultak hozzá, sem törvényi rendelkezés nem engedi meg”.

A MHB a döntéssel szemben a strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordult (a kérelem itt olvasható).

Az ügyben született korábbi bírósági döntések letölthetőek innen: Pesti Központi Kerületi Bíróság ítélete (27.P.92.166/2009/10. szám, 1/1-H-PJ-2010-2), Fővárosi Bíróság ítélete (47.Pf.632.397/2010/3. szám, 1-H-PJ-2010-724).

Nem tárgyalja a Nemzetközi Büntetőbíróság Callixte Mbarushimana ügyét

Az ICC fellebbviteli tanácsa helybenhagyta a tárgyalás-előkészítő tanácsnak az ügyészi vád megalapozottságával kapcsolatos döntését. Mint ismeretes, a tárgyalás-előkészítő tanács bizonyítékok hiányában megtagadta a vádindítvány befogadását. Az ügyészi fellebbezés a bizonyítékok értékelésének módját érintette.  

A brit Legfelsőbb Bíróság döntése a Wikileaks alapítójának kiadatási ügyében

Az 5-2 arányban meghozott ítélet szerint Assange kiadható Svédországnak (sajtóközlemény). A kiadatási eljárást azonban június 13-ig nem lehet végrehajtani. Assange jogi képviselője szerint ugyanis a bíróság olyan nemzetközi jogi alapon hozta meg a döntést, amivel  kapcsolatban a felek nem terjesztették elő álláspontjukat. 

Ötven évre ítélték Charles Taylor volt libériai államfőt

Az ítélet, az ügyészség és a védelem beadványai, valamint a büntetéskiszabási tárgyalásról készült május 16-i jegyzőkönyv itt olvashatók. Heller és Schabas pedig így kommentálták a büntetés mértékét.

Az Alkotmánybíróság napirendjén a Btk. 269/C. §-nak az alaptörvény-ellenessége

Az Alkotmánybíróság 2012. június 4-i teljes ülésén tárgyalni fogja „a nemzeti szocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása” bűncselekmény alaptörvény-ellenességére vonatkozó indítványokat.

„A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 269/C. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány vizsgálata (III/81/2012.)

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 269/C. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata (IV/2708/2012.)”

Az előbbi beadvány valószínűleg a Budai Központi Kerületi Bíróság által 2011. február 24-én előterjesztett indítvány. Mint arról korábban beszámoltam, Dr. Rábai Krisztina bírónő (lásd közleményt) a Biszku Béla ellen indult büntetőügyet felfüggesztette, és a jogszabályhely alkotmányellenességére hivatkozva az Alkotmánybírósághoz fordult. Az indítvány 2011. március 2-án érkezett meg az Alkotmánybíróságra (ügyszám: 422/B/2011), ami teljes terjedelmében itt olvasható (az indítvány által felvetett főbb kérdésekről egy korábbi bejegyzésben írtam).

A másik indítvány valószínűsíthetően a TASZ még 2010 őszén írt beadványa.

Június 25-én kezdődik a Mladić per ügyészi szakasza

Az ICTY elsőfokú tanácsának döntése szerint 2012. június 25-én kezdheti felvonultatni az ügyészség 413 (!) tanúját a Mladić perben (tárgyalási jegyzőkönyv, p. 313-315.). Az egy hónapos késést az ügyészség eljárásjogi hibája okozta:

2012. május 14: Urgent defence motion to adjourn and continue trial or in the alternative bar the prosecution from presenting any witnesses or exhibits that were untimely disclosed;

2012. május 16: Prosecution’s submission of informal correspondence;

2012. május 21: Prosecution submission on status of disclosure;

2012. május 22: Addendum;

2012. május 24: Decision on urgent defence motion of 14 May 2012 and reasons for decision on two defence  requests for adjournment of the start of trial of 3 May 2012.

A nemzetközi büntetőbíráskodás történetének leghosszabb ítélete: a Charles Taylor verdikt online

Nem könnyű magát átrágnia az embernek a Sierra Leonei Különleges Bíróság háromfős tanácsának napokban nyilvánosságra hozott 2493 (!) oldalas ítéletén (15786 lábjegyzettel). Az egyéni büntetőjogi felelősség szempontjából legfontosabb rész a 2405-2432. oldalakon található. Elemzés később, a büntetéskiszabásról szóló tárgyalást május 30-án tartják.  

Kiss László alkotmánybíró Ungváry Krisztián történész ellen indított pótmagánvádas büntetőügye

Kiss László alkotmánybíró pótmagánvádlóként 2009. év február 26-án vádindítványt nyújtott be a bíróságra Ungváry Krisztián történésszel szemben és kérte, hogy a bíróság a terheltet hosszabb tartamú, próbaidőre felfüggesztett fogházbüntetésre és pénzmellékbüntetésre ítélje.

Pertörténet

Az Élet és Irodalom 2007. év május 18-án közölte Egy eljárás genezise: a Dialógus Pécsett címen Ungváry Krisztián írását. Kiss László az ÉS-nek is eljuttatott közleményében a cikk több megállapítását cáfolta. Ungváry Krisztián a Hír Tv 2007. május 26-i Kontraszt című műsorában a fenti tanulmány kapcsán, Gyurcsány Ferencnek a Dialógus-csoport elleni állambiztonsági eljárásban játszott szerepéről úgy nyilatkozott, hogy „a főszemetekhez képest ő még kevésbé volt szemét, de ő is a szemetek közé tartozott”. Az adott szövegösszefüggésben a „főszemét” kifejezés többek között Kiss Lászlóra is vonatkozott. Az ÉS-ben megjelent cikket Ungváry az Elhallgatott múlt című könyvének (recenzió itt és itt) egyik fejezetében bővített formában és a forrásokat tartalmazó lábjegyzetekkel közölte. A Hírszerzőnek adott interjúban (A terrorhoz nem kell diploma) pedig Kiss Lászlót „hangulatjelentéseket írogató volt párttitkárnak nevezte”.

A tényállás

Kiss László a cikk alábbi kitételeit találta sérelmesnek:

ʽa magyarországi ügynökbotrányok elfedik azt a tényt, hogy a legtöbb besúgás a Kádár-rendszerben nem az ügynökök, hanem az alkalmi, a társadalmi és a hivatalos kapcsolatok részéről érkezett… az állambiztonság a Dialógussal szemben csupán 8 ügynököt tudott mozgósítani, akik csak jelentéktelen információt adtak. A besúgások és a megtorlás szempontjából sokkal fontosabbnak bizonyult 9 ʽhivatalos kapcsolat’. 1. számú politikai munkatárs, 2. számú alkalmi operatív kapcsolat, 3. számú egyetemi párttitkár, a 4. számú pótmagánvádló (ma alkotmánybíró) [Kiss László], aki a jogi kar párttitkára, valamint 5. számú és 6. számú a jogi kar, 7. számú a tanárképzőkar, 8. számú, az egyetem és BM a Pollack Mihály Műszaki Főiskola KISZ-titkárai’.

Cikk 3. fejezet: ʽelsősorban 8. számú és [Kiss László] állt rendszeres és minden jel szerint kollégiális kapcsolatban az állambiztonsággal, sok esetben elébe menve elvárásainak’.

Cikk 4. fejezet: ʽennél súlyosabban viselkedett [Kiss László], aki 1983. március 24-én utasította a jogi kari KISZ-titkárt arra, hogy azonnal szedje le a Dialógus plakátokat, mert az országnak nincsen szüksége egy ilyen semleges szervezetre, ezért ne is reklámozzák azt’.

Cikk 5. fejezet: ʽGy. F. volt az egyetlen, aki vállalta a karon a nyílt vitát a Dialógussal szemben. Míg az egyetem pártitkára, az egyetem KISZ-titkára, vagy [Kiss László] hivatalos kapcsolatként a besúgásban, vagy a kemény kéz politikájának követelésében serénykedett, addig ő ehelyett legalább nyílt sisakkal képviselte a KISZ egyébként képviselhetetlen álláspontját’.

ʽszemben [Kiss Lászlóval] és az egyetem KISZ-titkárával azonban ő legalább annyit megtett, hogy a nyilvánosság előtt, még ha általánosságban is, de a saját felelősségét is megemlítette’.

Az Utóvédharcok: ʽAz egyetem KISZ-titkára és [Kiss László] gondoskodtak a renitens hangok elnémításáról. Az 1983. március 30-i párgyűlés az esetről így számolt be…. [Kiss László]: olyan információi vannak, miszerint a KISZ-titkárként jelölt személy titkárjelöltsége mögött a jogi karon alakuló Dialógus csoport törekvései állnak. Ez a rövid mondat a korszakban egyértelműen a KISZ-titkár jelölt halálát jelentette’.

Utóélet: ʽ[Kiss László] pedig mind a mai napig, mint a magyar alkotmányosság őre reprezentálja a Magyar Köztársaság jogfelfogását’.”

A bírósági döntések

2009. június 29 a Pesti Központi Kerületi Bíróság (20.B.25.036/2009/14. szám, PKKB, 1/1-H-BJ-2009-1) Ungváryt bűnösnek találta becsületsértés vétségében (Btk. 180. § (1) bekezdés b) pont) és megrovásban részesítette, a rágalmazás vétsége alól azonban felmentette. (Eljáró bíró: Stummer Attila bíró)

2009. december 8-án a Fővárosi Bíróság (1-H-BJ-2009-71) Ungváry bűnösségét rágalmazás vétségében is megállapította (Btk. 179. § (1) és (2) bekezdés b/ és c/ pont) és 1 évi időtartamra próbára bocsátotta. A bírói tanács tagjai: Dr. Masszi Katalina (a tanács elnöke), Csekéné Dr. Szegedi Mónika (előadó bíró) és Dr. Bíró Emese.

A jogerős döntés 

2010. február 25-én azonban a Fővárosi Ítélőtábla Ungváry Krisztiánt minden vádpont alól felmentette (3.Bhar.341/2009/6. szám, FIT-H-BJ-2010-40). A bírói tanács tagjai: Dr. Nehrer Péter (a tanács elnöke), Miszlayné dr. Lányi Éva (előadó bíró), Dr. Hrabovszki Zoltán.

A FIT egyetértett az „elsőfokú bíróság jogi álláspontjával abban, hogy a vádlott állításai teljes egészében véleménynek tekintendők, tudományos dolgozatban, kutatás eredményéből levont a pótmagánvádlóra nézve negatív következtetések”.

A Fővárosi Ítélőtábla indokolásában azonban kifejtette, hogy

„Az első- és másodfokú bíróság álláspontjának elfogadása esetén semmilyen negatív jelző nem használható közszereplőnek minősülő személyekkel kapcsolatban értékítéletként még akkor sem, ha ebbéli minőségükben a közfelfogás szerint is elítélendő tetteket hajtottak végre. Hosszan lehetne sorolni azokat a történelmi személyiségeket, hadvezéreket, politikusokat, akikkel szemben a többségi vélemény ennél súlyosabb kifejezéseket is elfogad. A véleménynyilvánítás szabadsága azt jelenti, hogy a többségnek tűrni kell az akár kirívóan sértő, de ténybeli alapokat nem nélkülöző és ezért gyalázkodónak nem tekinthető kifejezéseket is, ha azok értékítéletek. A konkrét ügyre vonatkoztatva tehát tiltó törvényi rendelkezés hiányában szabad olyan véleményt kifejteni akár jelzős szerkezetben is, hogy a pártállami közszereplők pozitív tevékenységet végeztek és nem tiltott az sem, hogy ennek ellenkezőjét fejtsék ki. A jogalkalmazói gyakorlat szerint a közszereplők esetében nem állapítható meg a cselekmény jogellenessége. A bizonyítás tehát a közszereplők esetében nem a való tények feltárása, hanem csak az elkövető jóhiszeműségének igazolására, annak kiderítésére szolgálhat, hogy az értékítéletnek volt-e ténybeli alapja, vagy sem”. (kiemelés tőlem)

A Fővárosi Ítélőtábla továbbá megállapította, hogy

„[…] a vádlott által a tudományos dolgozatában, majd a sajtóban, és a HÍR TV-ben állított tények, az általa használt kifejezések, állítások teljes egészében véleménynek, értékítéletnek minősülnek, mely alapvetően jóhiszemű szerzői szándéknak tekintendő, melynek van ʽbizonyos ténybeli alapja’. A célja az volt, hogy bemutassa a pártállam politikai birtokosainak felelősségét, az információáramlást a besúgás rendszerében. A jóhiszeműsége ezért nem vonható kétségbe, mert e történelmi feltárásra irányuló adatgyűjtés során szerzett ismereteit kívánta a vádlott megosztani a jelenkor társadalmával, mivel a történelmi múlt, a szembenézés hiánya visszahat a társadalom fiataljaira, akiknek nincsenek kellő ismereteik a múltról. A pótmagánvádló álláspontjával szemben a vádlott nem azt állította, hogy ő beszervezett ügynök volt, amelynek ellenkezőjéről csatolta a bíróság határozatát. A történelmi dolgozatban azt fejtette ki, hogy szerinte az ügynökök felelősségénél súlyosabb megítélésű volt az ő jelentéseiket felhasználó pártállami vezetők, pártitkárok tevékenysége, akiket egy konkrét ügy kapcsán megnevezett”.

Kiss László azt nyilatkozta, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálatát fogja kérni a strasbourgi bíróságtól.