Védői kirendelések a rendőrkapitányságokon - a Helsinki Bizottság (sikertelen) adatigénylési kérelme

A Magyar Helsinki Bizottság több javaslatot is tett a kirendelt védői rendszer reformjával kapcsolatban: Javaslat a magyar kirendelt védői rendszer reformjára (2007), Lépések egy átlátható kirendelt védői rendszer irányába (2012).

„2007-ben a Magyar Helsinki Bizottság pert indított közérdekű adatok kiadása iránt a BRFK és több mint egy tucat kerületi kapitányság ellen, mert azok megtagadták annak nyilvánosságra hozatalát, hogy 2007-ben mely védőket hány alkalommal rendelték ki az általuk folytatott büntetőeljárásokban azon terheltek számára, akik esetében a védő részvétele kötelező az eljárásban, de saját maguk nem hatalmaztak meg védőt”.

A MHB közérdekű adatigénylési igényét (a felülvizsgálati kérelmük itt olvasható) a Legfelsőbb Bíróság (Pfv.IV.22.031/2010/5.szám, LB-H-PJ-2011-379) elutasította:

„Az Alkotmány 57. § (3) bekezdése valóban kimondja, hogy a védelemhez való jog biztosítása állami feladat. E kötelezettségének a bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság úgy tesz eleget, hogy a Be. 5. § (3) bekezdése szerint biztosítja a védekezés jogát, a Be. 46. és 48. §-aiban előírt esetekben pedig kirendeli a védőt. Az állam - szervei útján - ily módon teljesíti a rá bízott közfeladatot, amelynek ellátása a védő kirendelésével lezárul. Ettől kezdve a közcélt is szolgáló, kirendelt védő tevékenysége magántevékenység. Mivel a védőnek nincs jogszabályban meghatározott feladat- és hatásköre, nem tekinthető egyéb közfeladatot ellátó személynek.

A büntetőeljárásban a védelmet ellátó személy számára jogokat és kötelezettségeket megállapító eljárási szabályok nem tekinthetők a kirendelt védő számára meghatározott feladat- és hatáskört megállapító külön jogszabálynak.

A Be. kizárólag a hatóságok számára ír elő kötelezettséget a védelemhez való jog biztosításával kapcsolatban. Ezt az értelmezést támasztja alá a Be. 1. §-a, amely szerint a büntetőeljárásban a vád, a védelem és az ítélkezés egymástól elkülönül. A kifejtettekre figyelemmel a felperes tévesen hivatkozott arra, hogy mivel a védelem biztosítása közfeladat, és a védőkre vonatkozó adatokat kizárólag a kirendelésig kérte, ezért annak kiadása nem tagadható meg.

A fentieknek megfelelően a védők neve a kirendeléseik száma tekintetében nem az Avtv. 19. § (4) bekezdése szerinti közérdekből nyilvános, hanem az Avtv. 2. § 1. pontban meghatározott olyan személyes adat, amelyek kiadására az egyébként az Avtv. 2. § 8. pont alapján adatkezelő alperesek nem kötelezhetők.

Az Avtv. 5. § (1) bekezdése kimondja: személyes adatot kezelni csak meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében lehet. Az adatkezelésnek minden szakaszában meg kell felelnie e célnak. A (2) bekezdés szerint csak olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas, csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig. A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza: a felperes kereseti kérelme arra irányult, hogy az egyes rendőrkapitányságok minden egyes ügyvéddel kapcsolatban gyűjtsék ki a kirendeléseket. Azonban ilyen adatkezelést egy jogszabály sem ír elő az alperesek terhére. A kirendelt ügyvédek nevének kezelése kizárólag a büntetőeljárásban való részvételükkel kapcsolatban merül fel. Az ügyvédek nevének és kirendeléseik számának kigyűjtése az adatkezelések olyan összekapcsolását jelentené, amit az Avtv. 8. § (1) és (2) bekezdése nem tesz lehetővé, mivel sem az érintettek nem járultak hozzá, sem törvényi rendelkezés nem engedi meg”.

A MHB a döntéssel szemben a strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordult (a kérelem itt olvasható).

Az ügyben született korábbi bírósági döntések letölthetőek innen: Pesti Központi Kerületi Bíróság ítélete (27.P.92.166/2009/10. szám, 1/1-H-PJ-2010-2), Fővárosi Bíróság ítélete (47.Pf.632.397/2010/3. szám, 1-H-PJ-2010-724).