2015.
januárjában, négy és fél évvel az elsőfokú ítélet után,
a hágai székhelyű nemzetközi büntetőbíróság másodfokon is ítéletet hozott magas rangú
szerb katonatisztekkel szemben. A 792 oldalas ítélet
igazi jogászi és történészi szempontból is csemege.
Egy másik ügyben az
államok közötti jogi viták eldöntésére létrehozott, szintén hágai székhelyű
Nemzetközi Bíróság februári döntése alapján nem volt bizonyítható miszerint Szerbia népirtást követett volna el
Horvátországban 1991-1995 között.
“Having found that the actus
reus of genocide is established the
Court then addresses the question of whether the acts perpetrated
reflect a genocidal intent. In the
absence of direct evidence of such intent (for an example an express policy to
that effect) , it considers whether a pattern of conduct has been established from which the only reasonable inference to be
drawn is an intent on the part of the perpetrator s of
those acts to destroy a substantial part of the group of ethnic Croats. The Court concludes, however, that
this is not the case. It notes in particular that the crimes committed against
ethnic Croats appears to have been aimed at the forced displacement of the majority of the Croat population from the
regions concerned, and not at its physical or biological destruction”.
