Brit választási bizottság jelentése - példa az OVB-nek

Korábban többször is blogoltam az országgyűlési választások során az igazolással szavazók által okozott bonyodalmakról (először itt, aztán itt). Azt is említettem, hogy Nagy Britanniában szintén problémákhoz vezetett a nagy számban megjelenő szavazók kooordinálása, akik közül így sokan nem szavazathattak.

A brit választási bizottság jelentése (amelyet egy előzetes jelentés előzött meg, lásd előbbi bejegyzések) a napokban jelent meg.

Az OVI, OVB és a miniszter szűkszavú parlamenti beszámolójától eltekintve, nem készült átfogó (publikus) elemzés arról, hogy mi okozta a problémákat Magyarországon - itt egy jó példa arra, hogy miként is lehetne ezt csinálni.

Van Anraat, Szaddam Husszein egyik volt vegyifegyver-szállítójának ügye az ECHR előtt

A háborús bűncselekményekben való részesi magatartása miatt elítélt holland üzletember (lásd korábbi bejegyzést), Frans Kornelius Adrianus van Anraat a strasbourgi bíróság előtt is kudarcot vallott. Beadványát, mint teljesen megalapozatlan kérelmet (manifestly ill-founded), elutasította a bíróság (Application no. 65389/09).

A II. vh. alatt prostitúcióra kényszerített nők („comfort women”) keresete a Fülöp-szigetek Legfelsőbb Bírósága előtt

A Legfelsőbb Bíróság még áprilisban elutasította (No. 162230) a japán megszálló hadsereg által prostitúcióra kényszerített Fülöp-szigeteki nők egy csoportjának keresetét, amelyben

petitioners pray for this court to (a) declare that respondents (az állam) committed grave abuse of discretion amounting to lack or excess of discretion in refusing to espouse their claims for the crimes against humanity and war crimes committed against them; and (b) compel the respondents to espouse their claims for official apology and other forms of reparations against Japan before the International Court of Justice (ICJ) and other international tribunals.

A bíróság elutasította a keresetet, többek között arra hivatkozva, hogy a Fülöp-szigetek és Japán között létrejött szerződés kizárta a további kárpótlások lehetőségét. Az ítélet több érdekes, de nem feltétlenül helyes, megállapítást tartalmaz a diplomáciai védelem és egyes bűncselekmények ius cogen statusat illetően.

Az ítélet tömören összefoglalja a a prostitúcióra kényszerített nők kálváriáját ás az általuk eddig több országban indított eljárásokat – s talán túl jól is: a felperesek által nemrég beadott „beadvány” (supplemental motion for reconsideration) egyik pontja ugyanis azt veti a bíróság szemére, hogy az ítéletében több tudományos cikkből egész bekezdéseket emelt át a források megjelölése nélkül.

Charles Taylor Jr. sikertelen fellebbezése - Libériában elkövetett kínzás amerikai bíróság előtt

Korábban beszámoltam Charles Taylor volt libériai elnök fiának elítéléséről. Ő az első, akit a Kínzás elleni nemzetközi egyezményt az amerikai jogrendszerbe átültető Torture Act alapján kínzásért elítéltek.

Az elsőfokon 97 év börtönbüntetésre ítélt Charles Taylor Jr. fellebbezéséről a napokban döntött a 11. kerületi bíróság: alaptalannak találta a nemzetközi egyezmény belső jogba való átültetését támadó beadványt és helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.

Történelmi jelentőségű ítélet jövő héten a Kambodzsai Különleges Bíróságon - S-21 börtönparancsnok, Kaing Guek Eav alias Duch büntetőpere

Jövő hét hétfőn hirdet ítéletet az ECCC a hírhedt S-21 börtön-komplexumban elkövetett tömeggyilkosság ügyében. A vádirat szerint Duch börtönparancsnok több ezer kambodzsai civil és több száz vietnámi hadifogoly megkínzásának és brutális módon történő meggyilkolásának megszervezéséért felelős.

Az ügyészség álláspontja (p. 7.) szerint a legmegfelelőbb büntetés az életfogytig tartó börtönbüntetés lenne, de figyelemmel a vádlott fogvatartása során történt súlyos szabálysértésekre, 45 évre történő elzárást javasolta, valamint azt, hogy a börtönbüntetést a vádlott együttműködő magatartására figyelemmel további 5 évvel csökkentsenek.

A novemberi utolsó tárgyalási napon (p. 53.) azonban drámai fordulat állt be: a bűnösségét mindeddig elismerő Duch, ügyvédje útján a felmentését kérvényezte.

Az ítélethirdetést élőben lehet követni a Cambodia Tribunal Monitor oldalon

Ramush Haradinaj volt koszovói miniszterelnök ismét a vádlottak padján - részleges újratárgyalást rendeltek el Hágában

Az ICTY fellebbviteli tanácsának ma reggel kihirdetett ítélete alapján (4:1 arány, Robinson bíró különvéleményével, az ítélet teljes szövege itt) újra kell tárgyalni Ramush Haradinaj és társai ellen a vádiratban felhozott vádak egy részét. Egyidejűleg elrendelte az eddig szabadlábon védekező vádlottak vizsgálati fogságba helyezését.

A fellebbviteli tanács megalapozottnak találta az ügyészség fellebbezését, mely szerint az elsőfokú tanács nem tett meg mindent az ügy szempontjából kulcsfontosságú tanúk jelenltétének biztosítása érdekében:

In the Prosecution’s first ground of appeal, it argued that the Trial Chamber erred when it refused the Prosecution’s requests for additional time to exhaust all reasonable steps to secure the testimony of two crucial witnesses and ordered the close of the Prosecution case before such reasonable steps could be taken. The Prosecution asserted that these witnesses possessed direct evidence relating to the guilt of the three accused, who had refused to testify due to intimidation and fear. The Prosecution therefore asked for a re-trial on certain counts identified in its brief.

Az elsőfokú ítélet ugyan kiemelte, hogy

6. The Trial Chamber heard a total of 81 viva voce witnesses and received the evidence of 16 witnesses pursuant to Rule 92 bis and quater of the Rules of Procedure and Evidence (“Rules”). The Defence chose neither to make any submissions pursuant to Rule 98 bis nor to call any witnesses. The Trial Chamber has therefore relied on the evidence provided by the Prosecution and elicited by the Defence in cross-examination as well as the evidence of one Trial Chamber witness in evaluating the case against the three Accused. As will be discussed in section 2.2, below, throughout the trial the Trial Chamber encountered significant difficulties in securing the testimony of a large number of witnesses. Many witnesses cited fear as a prominent reason for not wishing to appear before the Trial Chamber to give evidence. The Trial Chamber gained a strong impression that the trial was being held in an atmosphere where witnesses felt unsafe. This was due to a number of factors specific to Kosovo/Kosova, for example Kosovo/Kosova’s small communities and tight family and community networks which made guaranteeing anonymity difficult. The parties themselves agreed that an unstable security situation existed in Kosovo/Kosova that was particularly unfavourable to witnesses. Given these circumstance, the Trial Chamber made use of all its powers under the Rules to ensure the fair and expeditious conduct of the proceedings as well as the protection and well-being of witnesses who appeared before it.

a fellebbviteli tanács megállapította:

Taken individually and outside the context of the trial, each of the Trial Chamber’s decisions concerning the testimony of the relevant witnesses could be considered as falling within the scope of the Trial Chamber’s discretion. However, when these decisions are evaluated together—and particularly in the context of the serious witness intimidation that formed the context of the Trial—it is clear that the Trial Chamber seriously erred in failing to take adequate measures to secure the testimony of certain witnesses. The Trial Chamber placed undue emphasis upon ensuring that the Prosecution took no more than its pre-allotted time to present its case and that the Trial Chamber’s deadlines for presenting evidence were respected, irrespective of the possibility of securing potentially important testimony. This misplaced priority demonstrates that the Trial Chamber failed to appreciate the gravity of the threat that witness intimidation posed to the trial’s integrity. Some of these failures were in response to specific requests by the Prosecution, while in certain other cases the Trial Chamber should have acted proprio motu to facilitate witness testimony. For the reasons set out in the Judgement, the Appeals Chamber therefore has found that the Trial Chamber failed to take sufficient steps to counter the witness intimidation that permeated the trial. Given the potential importance of these witnesses to the Prosecution’s case, the error undermined the fairness of the proceedings and resulted in a miscarriage of justice.

Robinson bíró azonban különvéleményében nagyon erős érveket hoz fel a többségi érveléssel szemben. (Érdemes megjegyezni, hogy -bár ez nem gyakorlat az ICTY-nál, de néhány döntésben azért előfordul - a többség még egy lábjegyzet erejéig sem próbál vitába szállni a Robinson bíró által felvetettekkel).

"32. In sum, respectfully, I do not agree with the Majority Opinion for the following reasons. First, the record shows that the Trial Chamber was sensitive to the importance of both witnesses’ testimony for the Prosecution’s case as well as the general atmosphere of fear and intimidation of witnesses, and it exhibited an appropriate sensitivity to these Prosecution concerns by extending its case not once, not twice, but thrice, and remaining open to the possibility of granting a further extension upon a showing by the Prosecution of a dramatic change in circumstances. In effect, the Majority approach the appeal by asking whether the Trial Chamber could have done more to assist the Prosecution in securing the attendance of its witnesses, when the relevant area of inquiry was whether, in light of all the circumstances, what it did was reasonable. Second, as a matter of law and principle, what the Majority Opinion amounts to is a substitution of its own discretion for the discretion exercised by the Trial Chamber, and that can only be done where a discernible error on the part of the Trial Chamber can be demonstrated. No error has been demonstrated, since the Trial Chamber addressed the Prosecution’s concerns by granting the Prosecution three extensions of time to enable it to secure the testimony of these witnesses and by keeping open the possibility of granting a further extension upon demonstration by the Prosecution of a dramatic change in circumstances. There is a basic level below which a Trial Chamber’s conduct must not fall. If it does, that constitutes an abuse of discretion. But if it meets that threshold, as it has in this case by granting several extensions and remaining open to the possibility of granting a further extension upon the requisite showing, a determination as to whether other extensions should be granted is a matter of detailed trial management in respect of which the Appeals Chamber must accord deference to the Trial Chamber. It is a matter better left to the Trial Chamber in accordance with the general principle whereby deference is accorded to a Trial Chamber in trial management issues, for the reasons so eloquently expressed in the Milošević case. The Majority Opinion constitutes an overstepping by the Appeals Chamber of its boundaries, and in doing so, confuses the appellate with the trial function. This is a dangerous precedent, which militates against the proper discharge by the Tribunal of its mandate to try persons for serious breaches of international humanitarian law. Third, by prioritising the Prosecution’s right to present its case through its witnesses over the right of the accused to an expeditious trial, the Majority has wrongly interpreted the relationship between Articles 20 and 21 of the Statute, completely ignoring the fact that the rights enumerated under Article 20 are to be applied “with full respect for the rights of the accused” under Article 21(4)."

Nemzetközi Bíróság, Koszovó tanácsadó vélemény július 22-én

A Nemzetközi Bíróság július 22-én fogja kihirdetni tanácsadó véleményét Koszovó függetlenségének egyoldalú kikiáltása ügyében.

Marko Milanovic egy hosszú és alapos bejegyzésben foglalja össze a főbb jogi kérdéseket.

1138/2010 Korm. határozat és a Lautsi v. Olaszország ügy

A 1138/2010. (VII. 1.) Korm. határozat “Az Emberi Jogok Európai Bíróságának az olaszországi állami iskolákkal kapcsolatos keresztállítási tilalomra vonatkozó ítéletével kapcsolatos aggályokról” több szempontból is érdekes (Magyar Közlöny, 111. szám 21757. oldal).

Én nem mennék olyan messzire, hogy jogalkotási szégyennek nevezzem a kormányhatározatot -bár az Európa Tanács összekeverése az Európai Tanáccsal azért nem valami elegáns.

A korm. határozat július 1-jei időzítése mindenesetre nem lehetett pusztán a véletlen műve, legalábbis nagyon remélem.

A Lautsi v. Olaszország ügyben 2009. november 23-án hozott ítéletet a strasbourgi bíróság kettes szekciója. Olaszország beadványára 2010. március 3-án a Nagytanács befogadta ügyet és június 30-án meghallgatást tartott. (press release 30 June 2010) A kétórás meghallgatás letöthető innen. Írásbeli észrevételt a következő országok tettek: Bulgária, Ciprus, Görögország, Litvánia, Málta, Monaco, Örményország, Románia, Oroszország San-Marino.

Az új magyar kormány elvileg részletesen kifejthett volna jogi álláspontját. Írásbeli észrevételek megtételére egészen június 3-ig lehetősége lett volna, sőt a határidő meghosszabbítását is kérhette volna.

A bíróság eljárási szabályai szerint (Rule 44):

b) If a Contracting Party wishes to exercise its right under Article 36 § 1 of the Convention to submit written comments or to take part in a hearing, it shall so advise the Registrar in writing not later than twelve weeks after the transmission or notification referred to in the preceding sub-paragraph. Another time-limit may be fixed by the President of the Chamber for exceptional reasons.

4. (a) In cases to be considered by the Grand Chamber, the periods of time prescribed in the preceding paragraphs shall run from the notification to the parties of the decision of the Chamber under Rule 72 § 1 to relinquish jurisdiction in favour of the Grand Chamber or of the decision of the panel of the Grand Chamber under Rule 73 § 2 to accept a request by a party for referral of the case to the Grand Chamber.

(b) The time-limits laid down in this Rule may exceptionally be extended by the President of the Chamber if sufficient cause is shown.

A webcasten (1:13:25-1:36:40 között) a beavatkozó államok képviselőjét, a bíróság előtt kipában megjelenő Weiler professzort lehet hallani.

A meghallgatáson kifejtett jogi álláspontokat Lourdes Peroni foglalja össze itt.

Körkép - nemzetközi büntetőbíróságok Hága/Arusha

Kezdjük egy egészen érdekessel:

A Fulford bíró vezett tanács (Nemzetközi Büntetőbíróság) tegnap felfüggesztette (stay of proceedings) a Lubanga pert, mert az ügyészi hivatal nem hajtotta végre a tanács egyik döntését:

"20. The history set out above reveals two concurrent but essentially different problems. The first - the immediate cause of the present hiatus - is the Prosecutor's unequivocal refusal to implement the repeated orders of this Chamber to disclose the identity of 143 (in highly restricted circumstances, determined by the Chamber). It may well be that this first difficulty is timelimited, in the sense that a delay of a few days or weeks may result in the prosecution's objections evaporating once protective measures, acceptable to 143, have been implemented. No doubt, if that occurs, the Chamber will be asked to continue with the evidence of 321 (and the trial, if it is stayed) because it is proposed that in those altered circumstances he can be questioned by the defence on a fair basis. However, if the identifying information for 143, despite the orders of the Chamber, is not disclosed to the defence, then the Chamber will need to scrutinize the impact of this eventuality in the context of its overall assessment of the evidence in the case, and the fairness of the proceedings against the accused. Notably, the Chamber is currently hearing evidence on a confined, but significant, issue that includes the allegation that the prosecution has knowingly employed, or made use of, intermediaries who influenced individuals to give false testimony, thereby abusing its powers. Failure to disclose information which is relevant for the examination of witnesses testifying in this context is likely to be relevant to defence abuse application.

21. The second problem, however, reveals a more profound and enduring concern. The Prosecutor, by his refusal to implement the orders of the Chamber and in the filings set out above, has revealed that he does not consider that he is bound to comply with judicial decisions that relate to a fundamental aspect of trial proceedings, namely the protection of those who have been affected by their interaction with the Court, in the sense that they have had dealings with the prosecution. Essentially, for the issues covered by Article 68 in this way, he appears to argue that the prosecution has autonomy to comply with, or disregard, the orders of the Chamber, depending on its interpretation of its responsibilities under the Rome Statute framework.

27. No criminal court can operate on the basis that whenever it makes an order in a particular area, it is for the Prosecutor to elect whether or not to implement it, depending on his interpretation of his obligations. The judges, not the Prosecutor, decide on protective measures during the trial, once the Chamber is seized of the relevant issue, as regards victims, witnesses and others affected by the work of the Court, and the prosecution cannot choose to ignore its rulings. It is for the Chamber to determine whether protective measures are necessary (following consultation with the VWU under Article 68(4) of the Statute); their nature; and whether they are consistent with the accused's right to a fair trial. These are issues for the Court, and the Court alone, to determine, having heard submissions and having considered all the information the judges consider necessary and relevant. The Prosecutor now claims a separate authority which can defeat the orders of the Court, and which thereby involves a profound, unacceptable and unjustified intrusion into the role of the judiciary.

28. The Prosecutor has chosen to prosecute this accused. In the Chamber's judgment, he cannot be allowed to continue with this prosecution if he seeks to reserve to himself the right to avoid the Court's orders whenever he decides that they are inconsistent with his interpretation of his other obligations. In order for the Chamber to ensure that the accused receives a fair trial, it is necessary that its orders, decisions and rulings are respected, unless and until they are overturned on appeal, or suspended by order of the Court.

31. Therefore, the Prosecutor has elected to act unilaterally in the present circumstances, and he declines to be "checked" by the Chamber. In these overall circumstances, it is necessary to stay these proceedings as an abuse of the process of the Court because of the material non-compliance with the Chamber's orders of 7 July 2010, and more generally, because of the Prosecutor's clearly evinced intention not to implement the Chamber's orders that are made in an Article 68 context, if he considers they conflict with his interpretation of the prosecution's other obligations. Whilst these circumstances endure, the fair trial of the accused is no longer possible, and justice cannot be done, not least because the judges will have lost control of a significant aspect of the trial proceedings as provided under the Rome Statute framework. Whilst the stay of the proceedings is in place, the Chamber will deal with any application for leave to appeal on this or any related issue that is filed.

32. Otherwise, the Chamber will only entertain submissions regarding the possible application of Article 71 of the Statute at 15.30 on 8 July 2010, and submissions on the accused's detention at 9.30 on 15 July 2010."

A döntést Kevin John Heller egy nagyon kritikus cikkben kommentálta; érdemes hozzáolvasni Göran Sluiter válaszát (lásd a kommentek között)

*** Libanoni Speciális Törvényszék (STL)

Jövő hét kedden ritkaságszámba menő esemény lesz a Libanoni Speciális Törvényszéken (STL): meghallgatást tartanak Jamil El Sayed ügyében. Ő a négy tábornok közül az egyik, akit négy évi vizsgálati fogság után 2009-ben szabadlábra helyezett az STL.

Sayed Libanonban indított eljárást az őt, szerinte, alaptalanul gyanúsító tanúk ellen: az egyetlen bökkenő, hogy az ezt bizonyító iratokat az STL ügyészi hivatala őrzi. El Sayed most ezekhez szeretne hozzájutni. A meghallgatás pusztán arról fog szólni, hogy a törvényszéknek van –e egyáltalán joghatósága az ügy elbírálására (jurisdiction and standing) - Scheduling Order for Hearing.

***

ICTR, Arusha

Jussuf Munyakazi ügyében született elsőfokú ítélet, amit nem lepődnék meg, ha a fellebbviteli tanács megalapozatlanság miatt több pontos is megváltoztatna ().

Az eljárások elhúzódásával kapcsolatos a Bizimungu és tsai ügyben született döntés is. A 2:1 arányban meghozott döntés lényege:

Whether the Chamber’s failure to deliver its judgement 24 months after close of the evidence in this case is sufficient to constitute a violation of Mugiraneza’s right to a trial without undue delay.