2012. március 25-én, vasárnap az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyei Hivatal közleményben tudatta, hogy „Mindszenty József bíboros rehabilitálási eljárása utóda, Erdő Péter bíboros-prímás kérésére a napokban a Legfőbb Ügyészség határozatával hivatalosan is lezárult”. Arról is tudósított, hogy az ügyészi határozat „a korábbi perújítási nyomozás hivatalos lezárását jelenti, és egyben kinyilvánítja Mindszenty József bíboros teljes körű jogi, erkölcsi és politikai rehabilitálását”. (Esztergom-Budapesti Főegyházmegye: Mindszenty bíboros teljes jogi, erkölcsi és politikai rehabilitálása. Lásd még Kacsoh Dániel: Százhúsz éve született Mindszenty József bíboros)
Erdő Péter bíboros-prímás az Infórádió másnapi adásában kifejtette, hogy
„a valóságban az történt, hogy a Legfőbb Ügyészség hivatalosan is lezárta az 1989-ben indult rehabilitációs eljárást Mindszenty József bíboros ügyében. Ennek az eljárásnak a nyomozati szaka elkezdődött, de 1990-ben megszakadt ez a munka, hiszen akkor egy törvény jelent meg, amely az 1945-1963 közötti pereket semmisnek nyilvánította globálisan. Így tehát Mindszenty bíborosnak és mindenki másnak, akit akkor politikai szempontból elítéltek, egyfajta rehabilitációját jelentette”.
A Legfőbb Ügyészség határozatával kapcsolatban pedig azt nyilatkozta, hogy
„ez a konkrét intézkedés, amely most született, azt állapítja meg, hogy őrá nézve teljes körű, jogi, erkölcsi, politikai rehabilitáció történt”.
Március 25-én este az MTI, majd másnap a HVG, a Népszabadság, a Mandiner és más lapok is arról adtak hírt, hogy a Legfőbb Ügyészség teljes körű jogi, erkölcsi és politikai rehabilitációban részesítette Mindszenty József bíborost. A KDNP közleményben üdvözölte a Legfőbb Ügyészség határozatát.
A Zalai Hírlap volt az egyetlen, amelyik vette a fáradságot és megkereste az ügyészséget:
„A Legfőbb Ügyészségtől arról érdeklődtünk, az LÜ határozata mennyiben jelent újdonságot a korábbi jogi rehabilitációhoz képest. …A törvény ugyan megsemmisítette a Mindszenty József bíborossal szemben hozott ítéletet, ugyanakkor a perújítási nyomozás megszüntetésére nem került sor reagált érdeklődésünkre dr. Horányi Miklós sajtószóvivő. Jelezte: a Legfőbb Ügyészség észlelte azt, hogy a perújítási nyomozás határozattal nem került lezárásra, így pótolták e hiányt. A perújítási nyomozást a Btk. 32. paragrafusa alapján szüntették meg”.
Fontos tény, hogy a semmisségi törvény (1990. évi XXVI. törvény) 3. §-a alapján csak a bíróság adhat ki igazolást egy törvénytelen ítélet semmisségéről. Mindezt a Fővárosi Bíróság már 1990 májusában megtette. Ebben az olvasható, hogy „Mindszenty József ártatlan az ellene hozott ítéletben megállapított bűncselekményekben”. (MTI hír 1990. május 19.)
Március 27-én jelent meg Révész Sándor Az ügyészség politizál c. cikke a Népszabadságban, amelyben a következőket írta:
„A ʽrehabilitáció’ másik, súlyosabb üzenete, hogy a legfőbb ügyész vezetése alatt a Legfőbb Ügyészség (ha hihetünk a bíboros-érseknek) áttör a jogállam legelemibb normáin. A bíróság helyett ítélkezik, bíróság által hozott ítéletről mond ítéletet, így fölborítja az igazságszolgáltatás jogállami hierarchiáját, azt teszi, amitől a legszigorúbban tartózkodnia kell: politikai álláspontot képvisel, és erkölcsi kérdésben foglal állást. Csak diktatúrában működik olyan ügyészség (avagy bíróság), amelynek politikai véleménye és a jogon túlmenő erkölcsi álláspontja van”.
Révész korrektül hozzáteszi, hogy „miután a határozat szövegét nem tették közzé, kénytelenek vagyunk arra a föltételezésre hagyatkozni, hogy a bíboros és hivatala igazat mond. Ha nem így van, elnézést kérünk a Legfőbb Ügyészségtől”.
2012. április 4-én Varga Zs. András, a legfőbb ügyész helyettese a Klub Rádió Megbeszéljük c. műsorában végül tiszta vizet öntött a pohárba (a műsorban elhangzottak átirata itt található). Bolgár Györggyel beszélgetve a következőket mondta el:
„Az ügyészség 1989-ben elrendelt egy perújítási nyomozást Mindszenty József és a Népbíróság által vele együtt még 1949-ben elítéltek ügyében. Miközben folyt ez a perújítási nyomozás, az Országgyűlés elfogadta azt a semmisségi törvényt, ami többek között erre a korábbi ítéletre, illetve ennek nagyobb részére is vonatkozott. A bíróság a semmisségi törvény alapján kiadott egy igazolást, hogy többek között Mindszenty József összes érintett bűncselekménye a semmisségi törvény hatálya alá esik. Az a formula a jogi, politikai, erkölcsi rehabilitálást illetően a semmisségi törvény indokolásából van”.
„...Jóval a semmisségi törvény, illetve a bíróság igazolása után, hónapokkal utána, 1990. június 14-i dátummal készült ebben a perújítási nyomozásban egy nagyon hosszú összefoglaló jelentés. Ami lényegében leírta azt, hogy a perújítási nyomozás során mi minden történt. Ez több mint negyven oldal volt. És mivel az iratok a levéltárba kerültek, ez az összefoglaló jelentés olyan életet kezdett élni, mintha a perújítási nyomozás hivatalos záródokumentuma lenne. … A lényeg az, hogy ez az összefoglaló jelentés úgy tűnt, hogy hivatalos, eljárásszerű lezárása a perújítási nyomozásnak, és tarthatatlan lett maga a látszat is, mivel úgy tűnt, hogy hiába hozta meg az Országgyűlés a semmisségi törvényt, hiába adta ki az igazolást a bíróság, hogy Mindszenty József elítélése is a semmisségi törvény alá esik, tehát semmis, az Ügyészség ezt követően még valamit tett”.
„Rövidre zárva, a perújítási nyomozást bármiféle érdemi, a korábbi elítélésre, annak tényeire vonatkozó érdemi értékelés nélkül meg kellett volna szüntetni. Ez maradt el. Most ennyit pótoltunk. …A mi részünkről most történt meg az egyoldalas határozat a perújítási nyomozás megszüntetéséről. Az indokolása tartalmazza azt, hogy elmaradt a megszüntetés, tartalmazza azt, hogy ez az úgynevezett semmisségi törvény, az 1990. évi XXVI. törvény hatályba lépett, tartalmazza azt, hogy az összefoglaló jelentéshez nem fűződik joghatás. Tehát, hogy az nem eljárásszerű befejezés volt, hanem egy nyomozás során készült belső irat, ami a levéltár folytán nyilvánossá vált. Ahhoz joghatás nem fűződik, és a semmisségi törvény indokolásának megfelelően a semmisségi törvény, illetve a bíróság 90-ben hozott határozata folytán a rehabilitáció teljesnek tekinthető”.
„Az 1990. évi XXVI. törvény első szakasza a felülvizsgált elítéléseket jogi értelemben semmissé tette, és a semmisség megállapítása az elítélt jogi, erkölcsi és politikai rehabilitálását eredményezte, a perújítási nyomozást ezért most meg kellett szüntetni. Tehát valóban nem mi rehabilitáltuk”.
„Egy 1990-ben általunk elkövetett hibát orvosoltunk, ami azt a látszatot keltette, mintha a rehabilitálás nem lenne teljes.”
Világos beszéd.
Mindezek ellenére Erdő Péter pár nappal később megismételte az ügyészségi rehabilitációról tett kijelentéseit a Magyar Hírlapnak adott április 7-i interjújában. Sőt, mindez begyűrűzött a magyar Országgyűlésbe is. 2012. április 10-én Harrach Péter és Rétvári Bence napirend előtti felszólalásban ismét rehabilitációról beszéltek:
Harrach Péter felszólalása: „nem figyeltünk arra, hogy a Legfőbb Ügyészség hozott egy döntést Mindszenty József rehabilitációjáról.”
Rétvári Bence felszólalása: „de ugyan ilyen fontos lépés volt jogilag, én úgy gondolom – és a rendszerváltás befejezéséről sokat beszélünk itt a Parlamentben az elmúlt egy-két évben – fontos volt az a március végi döntése a Legfőbb Ügyészségnek, hogy Mindszenty Józsefet teljes körűen, mind jogilag, min erkölcsileg, mind politikai tekintetben rehabilitálta.”
A határozat nyilvánosságra hozatala és a sajtó felelőssége
Nem értem, hogy miért nem magától értetődő az, hogy nagy közérdeklődésre számot tartó ügyekben mindenki számára hozzáférhetővé tegyék az alapul fekvő eredeti (bírósági, ügyészségi) iratotokat.
Ebben az esetben egy oldalt (!) kellett volna bescannelni.
2012. március 27-én egyébként e-mailben megkerestem a Esztergom-Budapesti Főegyházmegyei Hivatal budapesti hivatalát (az esztergomi hivatalhoz nincs email elérhetőség) és kértem, hogy bocsássák rendelkezésemre az ügyészség határozatát. A sajtóreferensnek, a hivatal vezetőjének és a hivatalvezető referensének elküldött e-mailemre a mai napig nem érkezett válasz.
Ha nem ismerjük az eredeti iratot, akkor végeredményben bárki bármit állíthat róla - hitkérdés lesz abból, hogy elhisszük e neki, amit mond. A sajtó felelőssége azonban épp az, hogy utána járjon a tényeknek, s ne pusztán sajtóközlemények alapján „tájékoztasson”.
(Mindez vonatkozik a köztársasági elnök úr kisdoktoriját vizsgáló tényfeltáró bizottság jelentésére is. Teljes nonszensz, hogy még mindig nem olvasható az 1157 oldalas jelentés).
A közszereplők felelőssége
A tények makacs dolgok, azokkal ellentéteset állítani nem csak felelőtlen, hanem káros is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése